(Sorozatunk a közepesen híres magyar köcsögök mélyére ás. Ő ki? Akar mit? Jó mire? Kérdések, válaszok, fondorlat!)

Gáspár Győző élve boncolását kezdjük az ővele kapcsolatos legutóbbi üggyel, a Kutya Halálával. Sajnos azt már soha nem fogjuk megtudni, hogy mi történt Buksival, elütötte-e a vonat, felakasztotta-e az RTL Klub vagy egyszerűen csak bánatában megdöglött. Nem is ez a lényeg, hanem hogy ez a szerencsétlen ország, amely néhány hónapja még azon volt képes meglepődni, hogy a politikusok hazudnak, most azon is őszintén elsírta magát, hogy már annak sem lehet hinni, ami a tévében meg a Blikkben van. Ennyi naivitás láttán az ember szinte megsimogatná szegény zokogó Magyarország pihés haját, ne sírj te gyönge kis ország, ilyen ez a rohadt világ, a te ártatlan lelked meg túl jó hozzá. Az utolsó pillanatban azonban megáll a vigasztaló kéz a levegőben, és inkább visszakézből bemos egy hatalmasat: hülye vagy fiam, megérdemled.

A mondás, mely szerint minden országnak olyan vezetői vannak, amilyet megérdemel, az ország sztárjainak viszonylatában is igaz. Az olasz tévében nagymellű, 180 centis szőke nők szerepelnek, mert az olasz férfiak ilyeneket szeretnének megdugni, az olasz nők pedig magasabbak, nagyobb mellűek és szőkébbek akarnak lenni. A Közel-Keleten a tévében kurvásra sminkelt, harsány ruhába burkolt nőszemélyek néznek igézően, mert a férfiaknak ott ettől áll fel, a nők meg legalább így szeretnének kinézni, ha már máshogy nem szabad. Magyarországon nem azért Norbi és Győzike a két legnagyobb sztár, mert őket egy titkos, multinacionális cégekből, kereskedelmi tévékből, bulvárlapokból és egyéb idegen erőkből álló konzorcium a magyar nép nyakára ültette, hanem mert mi erre vágyunk. Persze, nem mindannyian szeretnénk zebracsíkos nappalit és érdekesen szabott mellű feleséget, de hogy hülyeségeket beszélhessünk a tévében, ezért sok pénzt kapjunk, aztán azt mind ízléstelen és haszontalan baromságokra költhessük el, na azt azért rohadtul elfogadnánk.

Norbertnél és Győzőnél nagyobb sztár ma ebben az országban nincs, ennek megfelelően róluk aztán mindenkinek van véleménye. Nekem például az, hogy az utóbbit sokkal jobban bírom az előzőnél. Norbi állandóan le akar nyomni valamit a torkunkon - ráadásul sajnos a szó legszorosabb értelmében -, prédikál és igét hirdet, ami még nálánál lényegesen jobb képességű embereknek sem szokott jól állni. Győzike ezzel szemben egy pillanatig sem akar senkit sem arról meggyőzni, hogy mű-nógrádi tájszólásban beszéljen vagy undorító bútorokkal díszítse lakhelyét. Nincs neki konkrét programja, egyszerűen csak szeret ordítani a tévében, és ha ezt sokan nézik, amiért őt aztán jól megfizetik, hát akkor pláne szuper minden.

Győzikét már csak azért is nehéz tiszta szívvel gyűlölni, mert ő tényleg önerőből jutott el ennek az országnak a csúcsára. A homályos vállalkozásokat futtató apja nyilván adott egy kis lökést, de a mérsékelten népszerű Romantic együttesből minden egyes bulvárlap minden egyes címlapjára már saját magát sikerült röpítenie. Ide a rozsdás bökőt, hogy amikor az RTL megpróbálkozott az Osbournes mintájára valami kárpát-medencei celeb-realityvel, még a legvadabb álmaikban sem szerepelt, hogy ebből ekkora siker lehet. A Győzike show nézettsége valami egészen elképesztő, és hogy az elején milyen kevésbe kerülhetett mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a műsor előrehaladtával már két marékkal lehetett szórni a pénzt. Aki pedig látta a Győzike Afrikában igazi zebrát lát és a Győzike Indiában pucérseggű kisgyereket dögönyöz részeket, az pontosan tudja, hogy mennyire megérte ezekre az epizódokra pénzt áldozni.

Egyetlen egy baj van csak Győzikével, nevezetesen hogy oly sokan utálják. És nem csak az álszentek, akik utálják, de nézik, hanem a lakosság azon jelentős hányada is, amelyik úgy utálja, hogy direkt becsukja a szemét, ha a metrón a szomszéd erről a bunkóról olvas valamit. Ők azok, akik szerint ilyen szörnyszülöttnek egyáltalán nem is kellene szerepelnie a tévében. Mindenkinek a lelki bajait tudom respektálni, de hát mégis, ha nem Győzike, akkor ki legyen a tévében esténként? Ki legyen a magyar S.Z.T.Á.R.? Valami szemüveges entellektüell? Megannyi apró Ábel Anita? A Gera Zoli? Na ne vicceljünk már. A sztár az igenis hordjon nevetséges ruhákat, igenis ordítson, és az élete minél jobban különbözzön az őt bámulókétól.

A Szomszédok bugyuta epizódjai direkt lettek úgy formálva, hogy a nézők minél inkább a saját hülye problémáikra ismerjenek 1988 csodálatos telén. A Barátok Közt ehhez képest már egy komoly lépés volt előre, de még abban is túl sok van a mindennapok nyűgéből. Győzike viszont simán élhetne egy másik bolygón is, ahonnét csak néha szabadul be a magyar hétköznapokba, már amennyire az Operabál meg a (kamu) Lamborghini-vásárlás egyáltalán annak tekinthető. Ez jó. Nincs annál szomorúbb, mint amikor az ember bulvárhősei ugyanúgy öltözködnek és ugyanoda járnak bevásárolni, mint a szomszéd. Pedig a Story magazinból visszaköszönő közepesen híres köcsögök legtöbbje konkrétan majdnem ugyanúgy él, mint az őt bámuló másik tízmillió, tényleg nem akarok ujjal mutogatni, de még olyan is van köztük, akinek ugyanúgy gondot jelent a gázszámla, mint bármelyik lakótelepi nagycsaládnak.

Győzike viszont más. Ő tényleg olyan messze van az átlagos magyar háztartástól, mint Brad Pitt és Madonna. Utálni nyugodtan lehet, de elvitatni a magyar embertől a jogot, hogy ugyanolyan harsány marhákat bámuljon naphosszat, mint az egész világ, az szemétség. Ha másnak lehet, hát lehessen nekünk is. És még mindig jobb, mint a Norbi.