Nagyon nehéz egészséges fiatalokat meggyőzni arról, hogy igenis van értelme iskolába járni. Így tulajdonképpen érthető a Pécsi Tudományegyetem igyekezet, hogy a szaporodás ígéretével próbálják meg magukhoz édesgetni az érettségiző nemzedéket. Az pedig külön szimpatikus, ahogy belengetik: kis szerencsével az erasmusos diák akár egzotikus nációk fiaival és lányaival is kufircolhat.

"Az első pécsi Erasmus-baba

Erasmus-ösztöndíjas egyetemistaként ismerkedett meg Arató Gergely és Németh Viktória, a Pécsi Tudományegyetemen. Két hónapos gyermekük az első magyar Erasmus-baba. Arató Bendegúz 2007. március 19-én született.

Ezen örömteli alkalomból Dr. Lénárd László, a Pécsi Tudományegyetem rektora köszöntő ünnepség keretében találkozott a boldog családdal 2007. május 16-án, szerdán délután a Pécsi Tudományegyetem Rektori Tanácstermében, ahol a legrégebbi alapítású, egyben legnagyobb magyar egyetem vezetésének és polgárainak jókívánságait fejezte ki, valami ajándékcsomagot adott át az első pécsi Erasmus-baba szüleinek.

„Úgy ismerkedtünk meg, hogy Viki „erasmusszal” jött Magyarországra 2005 nyarán, és itt egy rövidebb szegedi tartózkodás után szombathelyen folytatta tanulmányait, szociális munkás szakon” – kezdi történetüket Gergely. Így lettek ketten csoporttársak a főiskolán, de igazából már korábban összejöttek, ami annak volt köszönhető, hogy Gergely lakótársa, egy kisebb társasággal, mint iskolai különítmény a megelőző tanév végén járt Hildesheimben (Németországban.), és Viki tagja volt a csapatnak akik fogadták őket.

„Szóval hírből már korábban ismertem, így történhetett, hogy még a tanév megkezdése előtt találkozhattunk, abban a lakásban amit én béreltem szombathelyen” – meséli Gergely, majd sejtelmesen hozzáteszi: „a többi  pedig már történelem”.

Persze naív volt a kérdés, de kiváncsiak voltunk: mi a véleményük, megváltoztatta-e az életüket az Erasmus? „Röviden: igen” – mondta Gergely. Hosszabban: nagyon jó dolognak tartják, hiszen aki egy kicsit nyitott a kapcsolatteremtésre, vagy csak azt hajtogatja, hogy unatkozik, nem történik vele semmi, annak erre van szüksége.

Az élményt az Erasmus-pár szerint a szituáció garantálja, illetve az, hogy az ember ha akarja, ha nem egy halom olyan embert ismer meg, ami amúgy kimaradna az életéből. Plussz a legjobb: „Szerintünk szinte mindegy, hogy milyen országba mész, mert az adott hely csak egy kis pont ebben a történetben. A hangsúly inkább azon van, hogy akárhova mész, ott úgyis találkozol nagyjából ugyanazokkal a nációkkal, amelyekkel, akárhol máshol találkoznál, mert az Erasmus összehozza őket egy terembe, egy buliba, vagy egy albérletbe”. Mondják, a sorsközösség is fontos, ami itt abban áll, hogy nem nagyon találkozni olyan erasmus-diákkal, akinek ne lettek volna nyelvi problémái, úgyhogy együtt ügyetlenkedik mindenki, szóval a kezdeti gátlások hamar elszállnak.

Viki és Gergely életét persze nem csak ezért változatta meg az ösztöndíj: „Nem csak azért mert mi egymásra találtunk, hanem azért is, mert legalább kétszer annyit látunk és értünk a világból, itthon is és külföldön, mint amennyit előtte”. „Ez tuti” – teszi hozzá Gergely. Találkoztak párokkal, akik az Erasmus kapcsán ismerkedtek meg: „Ezeknek egy része a miénkhez hasonlóan hosszútávú kapcsolat lett, és személyes kapcsolatban is vagyunk néhányukkal”.

Hogy jön az Erasmus-bébi, augusztusban tudták meg, és nagyon örültek neki, mivel egyébként is számítottak rá, és egy kicsit mindig is tervezték: „titkon”. „Feladta a leckét, mert eléggé át kellett konfigurálnunk az addigi életünket. De inkább hivatali, és nemzetiségi, bürokratikus jellegűek voltak a problémáink. Van még mindig egy kicsi, de a java már megvan” Hál’ istennek.

RADICS M. Péter"