Ne is kérdezzétek miért, de nem voltunk jelen az idei popipari szemlén, a hazai Grammyn, a múlt héten lebonyolított Fonográfon (a Velvet ott volt, legyen ennyi elég). Eszünkbe se jutott volna foglalkozni az Arany Zsiráfból Arany Mikrofonná szofisztikálódott nyálveréssel, ha nem kerül a kezünkbe Jeszenszky "Artisjus" Zsolt tegnapi hírlevele.

Merthogy a sok enyhén irritáló és lekezelő blabla után jön a tételmondat, ami azok fejében is világosságot gyújt, akik eddig csak távolról ugatták a hazai zenei életet:

Hangsúlyozandó, hogy itt is popzenéről van szó, tehát sem a muzsikában, sem a szövegben nem a vaskos gondolatokat, virtuóz zenei megoldásokat kell keresni - de Mark lemeze egy minden szempontból vállalható, színvonalas, ugyanakkor közérthető és bármikor, bárhol hallgatható, jó poplemez - bár sok ilyen születne Magyarországon.

Rövid kommentárként csupán vaskos gondolatok jutnának most eszünkbe, úgyhogy inkább le sem írjuk azokat.

Hány hazudott szó / Kitanult érintés, megszédítés, úgy szép, mert közelebb jött / És hozzám ért / És úgy, mint egy ajándékát megtaláló kisgyerek / Lebegek ég és föld között, kezem a napnak ütközött, / S ha nem kötné a szívem még a büszkeség, elszálltam volna rég! (Márk)

Adj hitet és elhiszem neked / Hogy élni szebben is lehet / Sok okos megvet és nevet / de te észre se vedd, csak adj hitet! (Ákos)

 Szóval, csak így tovább popszakma, van még hová ásni!