A kilencvenes évek hajnalán a szintetizátor alapú popzene nem feltétlenül jelentett egyet a borongós életérzés és a sötét jövőkép megéneklésével, ekkorra több formáció is ráérzett, hogy mosolyogva, vidáman, sőt mulatozva is lehet élvezni a szinti oszcillátorainak csipogását.

Ezeknek a muzsikáknak is megvannak a maguk magyar megfelelői, és mivel a mainstream minket annyira nem izgat, kezdjük a sor végén.

A mottóban idézett Digital Scream sikerdal szövege csak látszólag nincs összhangban a zenei alappal,  ez utóbbitól megfosztva, pusztán önmagában vizsgálva is félreértelmezhetőségre adhat okot.

A következő videóban valójában egy nagy múlttal rendelkező magyar hagyomány, az úgynevezett sírva vigadás tanúi lehetünk.  Fájdalom, szenvedély a táncparketten, távol a nagyvárostól.

De legalább vigadunk.

Itt van például DJ Yano, a Digital Scream frontembere. Ő a depeses divattárból már csak a fekete bőrcipőt, kesztyűt és motoros dzsekit őrizte meg. Mindez alatt nyakig gombolt piros inget és nadrágot visel, új kiegészítőként igen árulkodó a lakossági bézbólsapka.

A zenekar rövid története a szűkszavú allmusic.hu oldaláról:

A Digital Scream megalakulása után három évvel később, 1994-ben Hovodzák János kivált, és DJ Yano néven futott tovább. Csukás Attila (ének,szöveg) és a színesbőrű Carlos Teixeria (rap) került a helyére. 1996-ban Yano ismét csatlakozott, Csukás és Teixeria kilépett, és az együttes eredeti felállásban működött tovább. 1998-ban DJ Yano ismételt távozása után megszűnt a csapat. (Ha lenne ilyen, akkor az eheti rejtvényünk is ehhez az idézethez kapcsolódna, kérdésünk: ki alkotta DJ Yano alias Hovodzák János mellett a Digital Scream eredeti felállását.)

Munkásságuk kezdetén még tagadhatatlanok az erős nyugati hatások A nagy szerelem pédaul akár az Alphaville Big in Japan-jének hivatalos magyar verziója is lehetne és nagyon úgy néz ki, hogy csak azért  nem az, mert a menedzsmentnek valószínűleg nem lett volt elég pénze kifizetni a jogdíjakat.

Az átmeneti kreatív hullámvölgyet FLM és Pierrot slágerekkel próbálják átvészelni, ez utóbbi már a másolat másolata, ezzel posztmodern művészetfilozófiai kérdéskört feszeget.

Egy másik figyelemre méltó átdolgozásban időben még távolabbra nyúlnak vissza, a diszkó korszak himnuszának itt már legalább a címét sikeresen fordították le.

Az ekkoriban áttörő sikert arató Prodigy zenei hangzásban és tánckoreográfiában tetten érhető hatása mellett a vokális megoldások a magyar mulatós zenéket idézik. Az alapismereti zeneórákat valószínüleg egy lagzizenész ismerőstől vehették Yano-ék.

De itt már szó sincs egyszerű átdolgozásról vagy puszta koppintásról, igenis egymástól igen távol álló zenei műfajok fúziója történik, a rave és a lakodalmas találkozása, bár nem tudatosan: a srácok a zenéjüket PURE DISCO ENERGY-nek aposztrofálják a 3. és 4. album borítóján. Jóval többről van itt szó.

A blogján Yano így kommentálja a 15 éves anyagokat: "én azé elszörnyedtem párszor, uhh de régen voltak ezek az idők....". Valamint igéri a Made in Hungary című dal klipjének a feltöltését, ti addig is érjétek be az audio anyaggal, ami mindenképpen megér egy meghallgatást.

A fiúknak itt végül sikerül tisztára mosni a kezüket, ez a dal mintegy kvintesszenciája a kései Digital Scream korszaknak, a sampling technika kreatív alkalmazásával itt valóban sikerült megragadni egy karakteres magyar életérzést és hangot, ami kevés művészről mondható el a pop- és tánczenei színterünkön. Senkit ne tévesszen meg, hogy mindez a Ghostbusters theme-re lett komponálva, hegedűjátékkal és lónyerítéssel van megtámogatva.