Nem szeretnénk túllihegni a dolgot, nem is érdemes.

Épp csak arra gondoltunk ma reggel, a friss bulváriát böngészve, hogy ha annyi milliónk lenne, ahányszor címlapon szerepeltették az utóbbi egy évben az egyre rosszabbul kinéző, haldokló művészt a témára szakosodott lapok, akkor most nem írnánk itt ezt a posztot és szarnánk az egészre magasról.

(Persze azt az embert, aki  először írta le a magyar sajtóban, hogy Imruska, így is gondolkodás nélkül ágyúcső elé kötöznénk.)

Mindezen túl csak pár dolgot szeretnénk egymás mellé, alá rendelni, amik a mai lapszemle során megragadták tekintetünket.

(A megrágott Bors címlapért természetesen elnézést kérünk, a szerkesztőségi kutya szájából kellett kimentenünk az utókor okulása végett.)

Hát ha van valakinek valamit köszönni, akkor a Bors publicistája jól ráérzett, hogy nekik aztán van mit. Köszönjük, Imruska, mi?

A Blikk címe is őszinte önkritikát tükröz.

És végül Blikkben feltett álságos kérdés, ami leginkább a no komment kategóriába tartozik.