Az alábbi levél landolt a postaládánkban, biztos ez a retek szél fújja ki az értelmet az emberekből. Bár egy picit halványít a történeten, hogy hölgy az írója, a felvázolt történet sokkal viccesebb lenne ha férfiszerelemről lenne szó benne. Mit tegyen szegény levélíró lány?
Hali,
képzeljétek, van a mi körfolyosós hátsó udvaros házunkban egy amolyan szokásos mindenmásnapfullrészegenordibá
Na és most, két napja volt, hogy amikor kikísértem vkit, hogy kicsit levegőzzek, akkor jött pont le, a kikísért pajtásom elszaladt, mert sietősen volt, ő meg leállt megint nekem pofázni, én meg levegőzés címén maradtam bólogatni kicsit, meg egyébként ha épp olyanom van, élvezem is az ilyen "beszélgetéseket" :), amúgy is felér egy izgalmas szociológiai tanulmánnyal... :)
Na de... egyszer csak volt egy olyan megmozdulása, hogy a szokásos szövegéhez, hogy ugye mi jó barátok vagyunk, meg tényleg, fordulj hozzám bármikor, meg ha bármi kell, stb... egyszer csak testbeszédileg nyit felém, hangsúlyt megnyom, hogy bármi, BÁRMI, de tényleg bármi, akárcsak ölelés… Erre én magamban: úúúúúúúúúúúristen!!!!!!!! Pánik gomb szirénázik a fejemben, villog, visít, jajveszékel, sír, ordít, segítséééééééég, na gyorsan menekülni, úgyhogy „jaj, most már nagyon fázom, bocsi, mennem kell”, berohan, ómájgád… Hát most már értem, hogy ez is csak azért áll szóba velem...
B*sszus… még ezen sem tettem túl magam, ez is elég szörnyű, de erre meg még....
Tegnap este jövök haza, és egy levél vár az ajtóban (mellékelve), és most már komolyan félek...
Azon kívül, hogy vicces, meg olvasás utáni első reakcióm is az volt, hogy subbára vele :), meg ilyenek, komolyan nem tudom, mit csináljak… mert itt nincs jó megoldás… még a végén engem is inzultálna... No persze simán lepofozom... :D No de hiába poén, ez komoly... Nem merem többet kidugni az orrom a lakásból, mert amúgy para, tényleg para… és én még egy darabig biztosan itt lakom... Újabb indok, hogy lassan tényleg továbbálljak innét...
Csak hát addig is… Mindenképp át kell mennem minden alkalommal a színpadszerű udvaron, bár rájöttem, hogy szerencsére pont fölöttem lakik, nem szemben, úgyhogy nem lát, szóval ezentúl mindig fal mellett surranva fogok közlekedni, amolyan James Bondosan… frászt: Jack Baueresen!!! :D
Hát igen, így jár, aki jó fej... vááááááááááááááááá!!!!
üdv
Zsoozsy
utolsó kommentek