A Mizu kivesézése után Ónódi úr nemrég a Csicskalángos c. ópusz műelemzésével örvendeztetett meg minket.

"Ezúttal a művész ál-önirónikus művét tesszük nagyító alá. A költő felsorolja a személye elleni közutálat legismertebb okait, ám egyikre sem reagál megnyugtató módon. Hát lássuk:

 „Húsznak hazudják, azt’ harminc éves

hódít a kamu, minthogy SP AIDS-es”

Első rózsafából faragott soraiban rögtön két kényes kérdést is érint. Meghatározhatatlan kora körül keringő pletykákat említ, mintha fontos tényező lenne a világgazdaság napi alakulásában az ő becses életkora. Talán túlzás lenne 30 évesnek gondolni őt. Ha a kinézete és az intellektusa alapján kellene megállapítani a korát, a 15 helytálló lenne. Természetesen az intellektusa húzza le az átlagot. A második sorban (nyilván az első sor hamis tartalmára utálva) használja a „kamu” kifejezést, és rögtön egy másik álhírrel igyekszik alátámasztani igazát. Valószínűleg túl sok információt szeretett volna megosztani a költő a művében, mert elfelejtette megajándékozni a végső igazsággal az olvasót. SP nevű barátja egészségi állapota felől sem ad megnyugtató tájékoztatást, és az életkora sem derül ki.

A következő veretes sorokban egy – szintén a személye ellen szóló – vádat említ:

„eladtam magamat a médiának

mer' pénzér’ reppelni még királyabb”

Egyértelmű sorok, melyekben a múltjára is tesz egy halvány utalást. Korábbi munkásságáért nem kapott megfelelő fizetséget. Az olvasó egyik szeme sír, a másik nevet. Korai munkáira a középszerűség volt jellemző, de tartalmazott mélyebben szántó gondolatokat is. Például „Gecigránát” című örökbecsű műve, melyben a nagy klasszikus, Ganxsta Zolee hatásait érhetjük tetten. Ebben a költeményében a költő nemi váladékával henceg, valószínűleg abbéli örömében, hogy már termel a teste ilyet. Remélhetőleg az a mű is csak valóságmentes költészet, és a mester nem pazarolja értékes genetikai állományát.

Ettől a kissé taszító témától nem állnak távol a következő sorok, melyből kiderül, hogy a higiénikus költő nem jár taknyosan fellépésre:

„kifújom az orrom egy húszezresbe

azt’ megyek fellépni Kunszentesre”

Drasztikus módon tudatja anyagi helyzetének jobbra fordultát, hiszen nagycímletű bankjegyet használ zsebkendő gyanánt. Nyilván a kunsági település neve csak a rím kedvéért került a költeménybe. Látják, hogy beugrottak? Majdnem én is. Kunszentes nevű település ugyanis nem létezik. A költő blöffje két dologra utalhat:

• vagy nem is érdekli, hová megy fellépni (használatos még a „Bivalybasznád”)
• vagy egyszerűen nem talált rímelő települést.

Egy villanás alatt meg is érkezünk „Kunszentesre”:

„a klubban én vagyok a bomba csávó

bár nem ártott volna a fogszabályzó”

Kiemeli a klubban tartózkodó pórnép közt önnön nagyságát, majd igen helytálló megjegyzést tesz fogsorára. Nyilvánvaló, hogy ez utóbbi is az öt joggal kritizálók táborát szeretné kifigurázni. Valóban nem szép látvány a mester fogazata, de nem igényel sürgős orvosi beavatkozást. Elegendő, ha az esztétikum védelmében kerülik a szájáról készült közeli felvételeket klipkészítés során. A következőkben érezteti a személye körül kialakult feszültségeket:

„míg a security megvéd, nincs baj

mostanában már a villamos is szar

megyek taxival, a celebparty-ba

azt addig maradok, míg van pia”

Valamiért úgy érzi, hogy a biztonsági szolgálat védelmére szorul. Talán épp maga a Jóízlés készül agyonverni őt, de az is lehet, hogy szerényebb, szimpatikusabb magatartási formát kellene választania. Kifejti továbbá, hogy anyagi fellendülése lehetővé teszi, hogy a tömegközlekedési eszközöket taxira cserélje. Így jut el a „celebpartyba”, ahol az italkészlet megdézsmálása a fő csapásirány. Mi is az a „celebparty?” Celebnek azokat a közéleti személyiségeket hívjuk, akik valójában nem csinálnak semmit, vagy nagyon gyatra, már-már komikus színvonalú produkciókkal állnak elő. Lássunk egy példát:

https://www.youtube.com/watch?v=BghKbwIg4_o

Nos, ők mulatnak a „celebpartyban” Tamással.

A következő sorban olyan magasságokba tör, ahol már járt egy másik költőfejedelmünk:

„Nye-nye-nye-nye”

Zene a fülnek. Szinte már pam-pam. Zseniális. L. Miki valószínűleg el is gondolkodott eme sor hallatán, hogy emelnie kell a tétet következő költeményében. A következő míves sorokban a költő saját személyét méltatja, díszítésképpen a „nye-nye-nye-nye” motívum többször visszatér:

„én vagyok a legnagyobb celeb

nye-nye-nye-nye

tapsolj, ha szóba állok veled!

nye-nye-nye-nye

félisten vagyok, egy példakép neked”

Költőtársa ekkor egy korrekt megállapítással szakítja meg a költőt:

„...Tomika, te hülyegyerek!”

A továbbiakban a szerző folytatja ellentábora észérveinek degradálását:

„A buliba' pózolok a fotósoknak

sokat köszönhetek a photoshop-nak

csak a retusálás meg a dedikálás

nyissad a szád, ez a lefikázás”

A költemény második felében érezhetően elfogy a költő lendülete. Szerkezetileg összeomlik a mű, a szótagszámok továbbra is kielégítik a tűréshatárt, bár erősen megcsappannak. Elpanaszolja a szerző, hogy nevetséges megjelenése, férfiatlan témái miatt többen úgy gondolják róla, hogy a férfitesten jobban kiismeri magát. Egy népszerű weboldalnak is gyakori szereplője, ahol olyan jelenségek közt tűnik fel, akik szintén közröhej tárgyát képezik túlzott magabiztosságuk, esetleg igénytelenségük miatt:

„a srácok azt mondják, ratyi vagyok

rólam reppelnek a napiszaron”

És bekövetkezik a verstani kataklizma. Szótagpótló szótagok, itt már a kifulladás egyértelmű jelei mutatkoznak meg:

„a sok gagyi gagyog, én meg da-da-dogok

pa-pa-party, rap-po-po-pop”

Szóba kerül az autotune nevű digitális trükk, amely kisegíti a mester zenei analfabetizmusát, ha netán mégis dalra fakadna. Persze érthetően jó szándékú beavatkozás ez, hiszen nélküle a költő még komolyabb károkat okozna a közízlésben:

„csak az autotune, ami kijavít

amíg keresem a téren az igazit”

A költő ezután megszólítja ellenlábasát, de sorai egyes szám második személyben vannak adresszálva. Ez azt a hamis illúziót kelti, hogy a költő munkásságáért csupán csak egy személy nem rajong. Ennek pedig igen egyszerű oka van: a költőben nem volt elég bátorság ahhoz, hogy tömegeket megszólítva személyeskedjen. Célszerűbbnek tűnhetett egyetlen meg nem nevezett személyt „oltani”. Az „oltás” jelentése leszólás, romboló jellegű kritika, „égetés”. Az első sorokban a költő (nyilván a szexuális szokásainak analógiájára) tudatja, hogy köszöni, de boldogul egyedül is saját égetésével. Ez nyilvánvalónak tűnt az eddigiek során is. Igen helytelen azonban, hogy a költő számon kéri a korábbi személyes ismeretség hiányát. A véleményformáláshoz nem szükséges a költővel személyes kontaktusban lenni.

„még magamat is jobban oltom, mint te

mé' nem hallottam még rólad sohase”

A költő ezután magatartászavarának is teret enged. Nem épp ízléses formában tudatja, hogy bármilyen vitában alanyi jogon jár neki a győzelem, nyilván „celebsége” jogosítja őt erre fel. Általánosít, úgy gondolja, hogy értelmileg, és erkölcsileg lényegesen magasabb szintet képvisel, mint az őt nem szerető emberek. Képes két betűvel éles, megszégyenítő kritikát megfogalmazni bárkiről. A két betűt azonban nem árulja el:

„a verbál fegyvereddel lőnél, de boom-boom

a golyód csak bon-bon, egy szarcsík a combon

elmondtam ezerszer, tényleg nincs gondom

a magadfajtát két betűvel oltom széééét”

Sajnos a költemény harmadik harmadát nem a mester szerezte, így azt nem áll módomban elemezni. Az eddig elhangzottak alapján elmondható, hogy a vers teljesen mellőzi a keretes szerkezetet. Nincs íve, inkább csak egy egyenes, ami lefelé irányul. Tartalmilag ez a költeménye sem éri el azt a szintet, ami bármilyen pozitív érzelmet válthatna ki az olvasóból. A mű nyilvánvaló célja az volt, hogy a költő munkásságát nem sokra tartók szemében felértékelje magát a költő. A költemény nem érte el célját. Érveket kifigurázni csak intelligens, ízléses, és közérthető módon érdemes."