Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

subba

A képeken szereplő pozitúrák nem jelentenek érzéki örömöt a szereplőknek!! Ide küldjed emailben a retket!

 

Természetesen a Subba még mindig megvesztegethető! Adjatok bármit, megírunk akármit! Belépőkért, ajándékokért, merchandise-ért, ingyen cuccokért bármit behazudunk. Amit kapunk, azt meg továbbadjuk az olvasóinknak (ha nekünk nem kell). Ezen a címen csengessetek!

utolsó kommentek

friss topikok

Ezt írjuk mi

  • Lángoló Gitárok: Jön az új Mr. Bungle-lemez, ami gyakorlatilag az első demójuk
  • Lángoló Gitárok: A raktárkoncertre felkért zenekarok sorra jelentik be, kinek ajánlják fel bevételüket vagy annak egy részét
  • Lángoló Gitárok: Ezek a zenekarok már biztosan tarthatnak raktárkoncertet
  • Lángoló Gitárok: Egy érzés, ami mindig fogva tart - Új PLASTICOCEAN-dal és -klip
  • Lángoló Gitárok: Mik azok a raktárkoncertek? – Beszélgetés Lobenwein Norberttel a hazai zeneipart támogató állami programról
  • Lángoló Gitárok: Koronavírus okozta tüdőgyulladásban meghalt Trini Lopez
  • Lángoló Gitárok: Jó úton jársz - Új Das Funk-klip
  • Lángoló Gitárok: Eklektikus és formabontó: Cooltour Café - Pécs legendás helyei a Pécsi Sör támogatásával
  • Lángoló Gitárok: Zenél Az Utca - Így készült Hunor dala
  • Lángoló Gitárok: Soha nem volt még ilyen - Beszámolónk az idei Szigetről
  • Lángoló Gitárok: Ismét szerezhetnek pénzügyi kezdőlökést az induló előadók

tagek

18minusz (47) 18plusz (162) a hét képe (6) barlangrajz (9) baszdmeg (34) bizarr (448) biznisz iz biznisz (53) bkv (8) budapest tv (7) bulvárszemle (8) bűnözés (9) celeb (157) cukiság (101) dicsőségfal (8) divat (8) drog (5) egyetem (5) emo (5) engedjétek hozzám (5) érdekes adat (126) erőszak (7) ezekafiatalok (97) faszkorbács (6) fekete pákó (11) fesztivál mocsok (8) győzike (5) hajdú péter (5) havas henrik (5) hellókarácsony (9) heti gif (7) hülye (8) hülye doktor (5) hülye ember (185) hülye halál (13) hülye hír (26) hülye hirdetés (13) hülye honlap (120) hülye játék (8) hülye kép (210) hülye levél (12) hülye nevek (6) hülye reklám (39) hülye sajtó (98) hülye szó (7) hülye tánc (82) hülye tévé (7) hülye videó (448) hülye zene (96) humor (5) ikertornyok (12) internet (5) isten allatkertje (11) iwiw (89) játék (5) jézus szeret (18) jó étvágyat (5) karácsony (14) karrier (8) képrejtvény (10) kínzó kérdés (61) kisállat (50) kiszel tünde (12) magyar szépség (7) minőségi szórakoztatás (8) munka helyett (9) nem (5) nemi szerv (43) nemi szervek (208) nemjó (5) norbi (5) no thanx (8) óóóó magyarország (418) partifotó (5) pataky attila (9) pina (7) politika (26) pop (109) rock & lol (5) rtl klub (5) sport (13) subba (5) subba apró (5) subba art (7) subba életvezetés (21) subba records (15) szex (6) szolgálati közlemény (5) szomszédok (10) szupercukiság (14) szupercukisag (5) szuperpuma (21) tanulságos történet (46) testnedv (110) tv2 (11) twitter (10) vasárnapina (22) vatera (7) vers mindenkinek (11) Címkefelhő

IndaVideó

Szexi estét mindenkinek!

2013.04.20. 20:55 | Subba Dirty Detty

szexi_1366483909.jpg_500x357

A bejegyzés trackback címe:

https://subba.blog.hu/api/trackback/id/tr855236761

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

kozlekedo 2020.07.31. 17:22:28

@Malac van eladó: Majd lészenek a hírek a híveknek amit meg kell cselekedniük, esetleg ha nem később megtörténtként kell reá hivatkozniuk!
Ámen.
Utolsó!

Harry Hole 2020.07.31. 22:02:14

Megdermedt, tekintetével a fák közötti
árnyékokat kutatta, és a hang forrását kereste. A szemei már-már könnybe
lábadtak, de még mindig nem látott semmit. Lassan megmozdult, és a
kapaszkodó tetején átkúszva arra tartott, ahonnan a hangot hallotta. Alig
tett meg néhány métert, amikor a zaj újfent megismétlődött.
Gerhard megállt, és mozdulatlanul bámult előre. A fák közül hirtelen
egy emberforma körvonal vált el, és vele párhuzamosan, de az ő haladási
irányára ellentétesen a hátrahagyott géppuskafészek felé indult. A
sturmscharführer meredten bámultan a mozgó alakot, aki szemlátomást
nem törődött vele, hogy zajt csap. Gerhard egy pillanat alatt végiggondolta
a helyzetet, még egyszer alaposan körülnézett. Az MP-42-est és az
acélsisakot a földön hagyta, aztán felállt, ügyelve rá, hogy a holdfény
közvetlenül ne essen a ruhájára. Valamivel közelebb ment a másikhoz,
aztán tökéletes angolsággal megszólalt.
- Ki az? - próbált úgy tenni, mint aki most látja meg a másikat. Az
árnyék megállt, és felé fordult.
- Állj! - mondta nem túl határozottan az idegen. - Maradj ott, ahol
vagy! - a hangja alapján a sturmscharführer húsz év körülinek gondolta a
másikat.
- Rendben! - felelt Gerhard nyugodt hangon, és nem mozdult.
Fegyver és sisak nélkül, az árnyékos erdőben az angol aligha
fedezhette fel a nemzetiségét. Terepszínű félkabátja, és erős
vászonnadrágja bizonyosan nem árulhatta el. Az angol elindult felé,
átlépett egy jól megvilágított részen, és a sturmscharführer a "home guard"
egyik közkatonájára ismert benne. A brit időközben leakasztotta válláról a
Lee Enfield P 14 típusú puskát, és a legendásan megbízható fegyvert
ráfogta.
- Mit keres itt éjszaka? - szegezte a németnek a kérdést, amikor már
csak alig tízlépésnyire járt tőle.
- A rokonaimnál vagyok, Ballesben - idézte fel a még Párizsban látott
térképről a közeli kisfalu nevét Gerhard. - Csak sétálni akartam egyet, de
azt hiszem egy kicsit eltévedtem. Nem tudja, merre találom a műutat?
- De, éppen a háta mögött van - engedett le valamelyest a katona. -
Ha akarja, elkísérem egy darabon.
- Az jó lenne, van ott egy kerítés, és nem tudom merről lehetne
megkerülni - indult el a katona felé Gerhard, mintha az a
legtermészetesebb dolog lenne.
Az angol nem állította meg, csak előre hajolt, és a szemét erőltette,
ahogy a sturmscharführer felé közelített. Az altiszt nem várta meg, hogy a
férfi ráismerhessen. A teste takarásában leakasztotta a hátáról az
összecsukható gyalogsági ásót, és mielőtt még a britnek mozdulni lett
volna ideje, előre lendítette a kezét.
A szerszám acélfeje a home guard katona halántékába csattant.
Csontok reccsentek az angol fejében, a fiatal férfi megremegett, és a puska
kiesett a kezéből. A test egy zsák krumpli tehetetlenségével dőlt a földre.
Gerhard körbenézett, hogy mozdul-e valami a közelben, aztán lehajolt a
remegő porhüvely mellé, és megvizsgálta.
A közkatona szinte még kölyök volt, alig lehetett húsz éves, ennek
ellenére a szokásos felszerelés mellett két kézigránátot és szokatlanul sok
cseretárat talált nála. A test lassan abbahagyta a remegést. Gerhard
megragadta a mozdulatlan alak karjait, és behúzta az egyik közeli bokor
tövébe. Amikor végzett, visszaosont a hátrahagyott géppuskafészek felé.
A deszantosok többsége a legelő felénél járt. A telihold fényében jól
kivehető volt görnyedten futó alakjuk.
- Hessler, ha az obersturmführer ideért, jelentse neki, hogy megöltem
egy ellenséges katonát, a testét az emelkedő túloldalán rejtettem el. Előre
megyek, hogy megnézzem kikkel érkezett. Amíg a szakasz nem ért át,
mindenképpen tartsák ezt az állást! Ha szükséges vegyék tűz alá az
erdősávot - mondta a piciny magaslaton fekvő rottenführernek.
- Értettem - biccentett az altiszt, és intett Cariusnak, hogy forduljon az
erdő felé.
A sturmscharführer annak ellenére is alig vette észre, hogy
tudta, merre keresse.
Elindult. A puska vállszíját a jobb kezével szorította, a bajonett
markolatát pedig a balban úgy, hogy azt ne lehessen könnyen észrevenni.
Miközben az őrszem felé haladt tekintetét Gerhard magára hagyta a két
deszantost, és immáron futva haladt addig, ahol a holttestet hagyta.
Terepszínű félkabátját kicserélte az angol "Battle dress" felsőjére. Felvette
a halott szövetsapkáját és a Lee Enfieldet a földről, az övébe tűzte a katona
bajonettjét aztán tovább indult, amerről a home guard jött.
Egyenes derékkal haladt, sietség nélkül. Igyekezet mindent jól
megnézni magának, és forrón remélte, hogy a sötétben elegendő lesz a
sebtében összeállított álcája. Mindeközben úgy tett, mint aki nem biztos
benne, hogy merre találja a társait.
- Linney, te csirke! Itt vagyok! - súgta egy fiatal gyerekhang alig két
perccel később. - Nem meg mondtam, hogy ne járj olyan messze pisálni,
mert eltévedsz?

venszivar 2020.08.01. 00:15:44

uttcsó!k

kik, még pénteken ingyééé végeztethették el a tesztet!:) :D

Itt a kezem nem disznófasz 2020.08.01. 13:10:19

Az lesz az utolsó aki utoljára hal meg.

Harry Hole 2020.08.02. 16:18:57

Gerhard szó nélkül a beszélő felé fordult. Az angol egy enyhe
emelkedő tetejének másik oldalán húzódott meg úgy, hogy csak a feje
látszott ki a domb a sötétségbe fúrta, és további home guardokat keresett a
környéken. Egyelőre senkit sem látott.
Amikor elérte az emelkedő tetejét, meglátta a földön fekvő, fiatal
katonát. Ekkor mindössze kétlépésnyire volt tőle. A brit gyanakodva
figyelte a fölé magasodó alakot.
- Te vagy az, Linney? - kérdezte lassan.
- Nem egészen - felelte németül, hogy még inkább megdermessze az
alakot, aztán kirántotta az övéből a bajonettet, és pillanatnyi
összpontosítást követően, az angol torkába szúrta.
Meleg vér permetezett az arcába, egy pillanatra ösztönösen lecsukta a
szempilláját. Amikor kinyitotta a szemét, tekintete a felhördülő fiú dermedt
pillantásával találkozott. A legény megpróbált talpra állni, de csak
négykézlábig jutott, amikor Gerhard ismét előreszúrt. A bajonett a katona
állán hatolt be, és markolatig elmerült a lágy szövetek között. Az angol
szeme fennakadt, aztán hang nélkül összerogyott.
- Kölykök! - fújt bosszúsan a német altiszt, ahogy a holdfény a halott
arcára esett. Jobbszeretett meglett férfiak ellen harcolni.
Lekushadt, körülnézett, majd miután látta, hogy minden nyugodt,
letette a földre az Enfieldet, és kúszva indult tovább abban a vonalban,
amerre eddig haladt. Rádöbbent micsoda szerencséje volt, amikor
belefutott az első home guardba. A dombtetőn lévő őrposzt remek helyen
volt. A két kölyök könnyedén leszedte volna őket, ha elég közel haladnak
el előttük. Ráadásul a briteknek semmi közük sem volt a parti őrséghez.
Egy reguláris egységhez tartoztak, amilyeneket ritkán rendelnek ki éjszaka
az erdőbe. Gerhard úgy érezte, valami olyasmibe futott bele, amibe nem
lett volna szabad, de most hogy átjutott az őrség vonalán, remélte,
észrevétlenül megközelítheti a britek táborhelyét.
Bő kétszáz métert kúszott előre az avarban, amikor meglátta az első
angol csapatszállító autót. A ponyvával letakart platójú, háromtonnás
Bedford QL a fák közé rejtve várakozott, két másik társaságában. A
négykerék meghajtású, kiváló menettulajdonságokkal rendelkező
teherkocsik egy meredek domboldalon kapaszkodtak fel idáig. A
sturmscharführer megállt, és szemét erőltetve kereste a parancsnoki
járművet. Az amerikai gyártmányú Jeep-Willis a csapatszállítóktól nem
messze, a bokrok között állt. Az autók között angol katonák várakoztak.
Sten Mk 2-es géppisztolyokkal és Lee Enfieldekkel voltak felszerelve.
Gerhard gyors fejszámolást végzett, aztán amilyen csendesen érkezett,
ugyan olyan halkan távozott. Amikor elérte az üresen maradt őrposztot,
futni kezdett a deszantosok irányába. Ágak csaptak az arcába, a lába
majdnem kibicsaklott az egyenetlen talajon, de nem csökkentett a nyaktörő
tempón. Elérte az első katona holttestét, villámgyorsan visszavette a saját
ruháját, aztán tovább futott a géppuskafészek felé.
- Körülbelül ötvenfőnyi gyalogság van előttünk úgy négyszáz méterre,
obersturmführer - állt meg Johannes Rali mellet Gerhard.
- A fenébe! Kik azok? - vett elő egy térképet a tiszt, és úgy tartotta,
hogy a Hold fénye ráessen.
- Sorállományú home guardoknak tűntek szokatlanul nagy
mennyiségű felszereléssel.
- Mit gondol, elkerülhetjük őket?
Gerhard néhány pillanatig hallgatott mielőtt megszólalt.
- Ahogy néztem, csoportosan várakoznak, nem messze az erdőn
átvezető műúttól - mutatott a térkép egyik pontjára a sturmscharführer. -
Ha nem tévedek, maradnak még egy ideig, mert őrséget állítottak fel a
környező dombokon. Sajnos összeakadtam az egyik járőrrel, és kénytelen
voltam végezni vele.
- Mennyi időnk lehet még, mire észreveszik? - csóválta a fejét Rali.
- Nem tudom. Olyan érzésem volt, mintha a szakasz rejtőzködne -
bizonytalanodott el az altiszt.
- A saját országukban? - hitetlenkedett az obersturmführer. - Rajtunk
kívül nincs több német az egész szigeten.
- Három teherautó állt a fák közt teljes álcázásban, és egy parancsnoki
dzsip - emlékezett vissza a látottakra Gerhard. - A katonák harcra készek,
néma csendben. Pont úgy, mintha bevetés előtt lennének.
- Most már úgy is mindegy - fújt bosszúsan Rali, és megigazította a
fején az acélsisakot. - Mindenképpen megpróbálunk átjutni. Mi a javaslata,
Kaufmann?
- Dél felé kerüljük meg őket, ott nagyobb kiterjedésű az erdő. Ha
véletlenül mégis ránk bukkannak, néhány ember géppuskából szórt tűzzel
sokáig feltarthatja őket - jelölte meg a térképen az ujjával az útirányt a
sturmscharführer.
- Induljunk! - csomagolta el sietve a vázlatot Rali, és intett a
deszantosoknak, hogy hagyják el az állásaikat. - Továbbra is maguk
mennek az élen Gerhard. Legyen nagyon óvatos, nem szeretnék belefutni
azokba a regulárisokba!

vitéz Beverneky 2020.08.02. 21:02:06

a párhuzamosok a végbelemben találkoznak.

Malac van eladó 2020.08.03. 12:16:47

@Itt a kezem nem disznófasz: én hameghalok, a legkisebb unokákra hagyom a felhasználónevet meg a jelszót, hogy ő lehessen az utolsó!

kozlekedo 2020.08.03. 17:09:50

@Itt a kezem nem disznófasz: Ha a malac meghal a disznótoron olvassa fel a papja a legszebb szösszeneteit.

Genialisszimusz 2020.08.03. 18:01:40

@Itt a kezem nem disznófasz: Minket se érdekel. De életben akarjuk tartani, hogy utolsók lehessünk már valahol.

vénkujon 2020.08.03. 20:01:03

a subba azért létezik még mert maga orbán viktor is ide jár komentelni.(?)

vénkujon 2020.08.03. 20:03:09

a szorongo, beszari wikus nem lehet, bár az jelemzö a miniszerelnők urra is, hogy nemigen vitázik. miota gyutrcsány f. felperzselte a tévébe a picsáját, azota nem rávehetö

ÉÉN VAGYOKH AZZ __ A GYÚRCSÁÁNY! 2020.08.03. 20:23:58

@vénkujon: Viszont Brüsszellllell szembemegggyh. ÉN meg akkkkor VAGYOKKKH beszarihh _____ mikorrrr ____ ki kell állllnih _____ az országért ____ ezért a kurvááérth.

vénkujon 2020.08.03. 20:26:19

@Gonosz Thorpe: ̶ ̶n̶e̶ ̶l̶e̶g̶y̶é̶ ̶i̶n̶g̶e̶r̶ü̶t̶,̶ ̶m̶e̶r̶t̶ ̶k̶i̶p̶o̶r̶o̶l̶o̶m̶ ̶a̶ ̶p̶i̶c̶s̶á̶d̶!̶ ̶
vagyis a jóisten Megálgyon miniszerelnők ur, és melé semján Zsotli miniszerelnők Úrat is!! sok puszit, és kitartást a hoszu nehéz uton

vénkujon 2020.08.03. 20:27:26

@ÉÉN VAGYOKH AZZ __ A GYÚRCSÁÁNY!:hagyd már Wikus. ne nevettesd ki magad. inkább szépen gerincesen csináld: egy poszt...egy hozzászólás te fasz

ÉÉN VAGYOKH AZZ __ A GYÚRCSÁÁNY! 2020.08.03. 20:43:48

@vénkujon: Igen fasz VAGYOK! Azonbann __ ki az a Wikus?

vénkujon 2020.08.03. 21:41:46

@ÉÉN VAGYOKH AZZ __ A GYÚRCSÁÁNY!: óh de élethűen tagadod. tetdszik! csináld még te szánalmas ostaba fasz

Harry Hole 2020.08.03. 22:12:44

- Induljunk! - csomagolta el sietve a vázlatot Rali, és intett a
deszantosoknak, hogy hagyják el az állásaikat. - Továbbra is maguk
mennek az élen Gerhard. Legyen nagyon óvatos, nem szeretnék belefutni
azokba a regulárisokba!
- Értettem - biccentett az altiszt, aztán intett a géppuskafészket
hátrahagyó két katonának, hogy kövessék. - Szorosan egymás mellett
haladunk. Nyissák ki a szemüket! Az angolok már lehet, hogy észrevették
az eltűnt őrszemeket, és utánunk indultak - tartott villámgyors eligazítást
Gerhard, aztán a bokrok felé indult.
Felmászott az emelkedőn, aminek a túloldalán elrejtette a fiatal angol
holttestét, néhány pillanatig meglapult, majd miután senkit sem látott az
erdőben, felegyenesedett. Igyekezett nagyívben elkerülni a home guardok
táborát. Leereszkedett a másik oldalon, és sietős léptekkel haladt a fák
között. Szeretett volna minél hamarabb, minél messzebb kerülni a halott
home guardoktól.
Az ellenséges tábort megközelítőleg egy kilométerrel elkerülve elérték
az utat, amelyen a home guard csapatszállítói érkeztek. Azonban az
obersturmführer térképével ellentétben itt nyoma sem volt kiépített
betonnak, csupán két sáros nyomsáv futott egymás mellett. Gerhard
megállt az erdő szélén, és intett a két deszantosnak, hogy jöjjenek
közelebb.
- Carius, maga megy előre, mi ketten fedezzük. Ahogy átért, keressen
magának lőpozíciót, és figyelje az utat. Hessler, maga lesz a második.
Mindenki kész? - tette fel végül a kérdést suttogva, és amikor a másik
kettő bólintott, még kijjebb csúszott, hogy jobban lásson.
A közlegény felállt, vett egy mély levegőt, aztán derékban előre
görnyedve átfutott a nyílt terepen. Már majdnem elérte a túloldali fákat,
amikor lövések dörrentek az angol tábor irányából. Gerhard azonnal
ráismert a Lee Enfieldek mély ütésszerű hangjára. Carius tett még néhány
lépést előre, aztán az út menti árokba zuhant. Hessler tüzet nyitott az MP-
43-asból, és megszórta a jó kétszáz méterrel távolabb lévő bozótost.
Válaszul néhány puskalövés érkezett, de odaát alig lehettek két-három
főnél többen. A sturmscharführer összébb húzta magát, ahogy a 7,69
milliméteres SAA golyók elsüvítettek a feje felett, és vaktában leadott két
rövidsorozatot a schmeisserből.
- Jól van, katona? - kiáltott át az út túloldalára.
- Igen, uram, de ezek a rohadt patkányok majdnem elkaptak! - felelt
az árok mélyén lapuló deszantos.
- Ugyanúgy meglepődtek, mint mi - mondta Gerhard a
rottenführernek. - Carius szedje össze magát, és vegye tűz alá őket.
Adjanak fedezettüzet, amíg átmegyek. Addig kell mozdulnunk, amíg be
nem kerítenek bennünket - gondolkodott hangosan a sturmscharführer.
Gerhard megvárta míg a deszantos lőállásba helyezkedik a másik
oldalon, aztán jelt adott, és a golyók fedezékében futni kezdett. Átmászott
a földút innenső oldali mélyedésén, bakancsa megcsúszott a füvön, fél
trédre esett, de egy pillanattal később már teljes erejéből rohant. Még
félúton sem járt, amikor felropogtak az Enfieldek. Valami beletépett az
oldalába, hideg nedvességet érzett a bőrén, de talpon maradt. Golyók
süvítettek el a füle mellett, mire jó kétméternyi távolságból hasast ugrott
túloldali árokba. Igyekezett a karjával tompítani az esés erejét, de még így
is keményen megütötte magát, ahogy a földre zuhant.
- Sturmscharführer? - kérdezte a deszantos anélkül, hogy hátranézett
volna.
- Megvagyok - tapogatta végig az oldalát Gerhard, de csak a
kulacsából folyt kifelé a víz két lyukon át. - Ezek gyorsan
megszaporodtak.
- Az - hagyta rá a másikra Carius, mialatt tárat cserélt. A lövések
hangjai mindkét oldalon elültek.
- Még nincsenek elegen, különben folyamatos tűz alatt tartanának
bennünket - szedte össze magát Gerhard. - Hessler, most azonnal jöjjön
át! - nézett át a túloldalra, és amikor látta, hogy a rottenführer feláll, ő is
felegyenesedett. - Fedezettűz! - kiáltotta, és meghúzta a géppisztoly elsütő
billentyűjét. A fegyver felugatott a kezében, s noha tudta, hogy ilyen
távolságból aligha van esélye eltalálni bármit is, több sorozatot kilőtt a
felvillanó torkolattüzek irányába. Hessler baj nélkül átért.
- Rottenführer, induljon befelé az erdőbe! Carius maga itt marad, és
továbbra is tűz alatt tartja őket, hogy ne legyen kedvük szembejönni
magával. Ha megérkezik a géppuskájuk, húzódjon le az árok aljába! -
lökte meg Gerhard az altisztet az erdő irányába, és ő is utána indult.
- Hessler, maradjon szorosan mögöttem! - állt fel miután jó
tízméternyit beljebb kúsztak.
Futva indult el a fák között, miközben a hátuk mögött folyamatosan
hallották Carius rohamkarabélyának érdes ropogását. A home guardok
felől szerencsére még csak a Lee Enfieldek hanga érkezett. A
sturmscharführer előbb jó kétszáz méternyire eltávolodott az úttól, majd
meredeken az angolok felé fordult, és továbbrohant. Csak újabb százötven
méterrel később állt meg egy apró mélyedésben.

ÉÉN VAGYOKH AZZ __ A GYÚRCSÁÁNY! 2020.08.03. 22:26:08

@vénkujon: Nézze.
Látom magán ahogy kételkedik BENNNEMM. _____ Azonbann _______ egggyett ne feleggyen ______ megmentettttemmm magááának ezt a szarhalmoth, ______ EZÉRT AZTÁÁÁÁN ____ kétezerhuszonketttőőben ___ SZÁÁMÍTOK az ön szavazatára is.

GONOSZ FARKAS · youtu.be/KTowuvk2f9Y 2020.08.05. 05:38:48

A mars felszínét mai napig óceánok borítják, ezen óceánok fagyottak, a jég tetejét belepi a marsi por. A marsról készült képeken lévő összes sötétebb terület a fagyott vízfelület részét képezi. A marson nincs sok élet, a marsban viszont sok van.

vitéz Beverneky 2020.08.05. 06:46:35

de nem is tunnak a tengeralattjárók közlekedni.

Nem Nárcisztikus Nem Személyiségzavaros Nem Flóder 2020.08.05. 18:22:31

...és küldeném mindenkinek aki szereti...

Végső visszaszámlálás - Duna Tv, augusztus 5. szerda, 21.40h
A Csendes-óceánon járőröző Nimitz atommeghajtású repülőgép-anyahajót és a
fedélzetén lévő repülőgépeket egy mágneses vihar magába szippantja.
A Nimitz negyven évet utazik vissza az időben, s a legénység legnagyobb
meglepetésére a japán invázió előtti napokban, Pearl Harborba érkezik.
A hadihajó parancsnoka (Kirk Douglas) szembesül a hihetetlennel:
a japán légierőre megsemmisítő erejű csapást mérve megakadályozhatja
a történelmi tragédiát.

U-571 - Filmcafe, augusztus 5. szerda, 23.10h
1942 áprilisában Hitler hadba állítja tengeralattjáróit az Egyesült
Államok ellen. A legtöbb amerikai nem is sejti, hogy a szövetségesek
mekkora veszteségeket szenvednek el végig a Keleti Parton. Az amerikai
haditengerészet ugyanis képtelen feltörni a németek rádiós kódjait,
szinte vakon küzdenek támadásaik ellen. Megszületik hát egy titkos
bevetés terve: útnak indítanak egy tengeralattjárót, hogy német felségjel
alatt foglaljon el egy sérült német tengeralattjárót, az U-571-et,
és szerezze meg a kódok feltöréséhez szükséges dekódert.

port.hu/cikk/tv/szerdara-egy-1980-ban-keszult-sci-fit-ajanlunk/article-67566?utm_source=index.hu&utm_medium=doboz&utm_campaign=link

Harry Hole 2020.08.05. 20:10:20

- Az angolok nemsokára megpróbálják bekeríteni a közlegényt -
mondta miután Hessler is megállt mellette. - Menjen tovább úgy harminc
métert, és találjon magának fedezéket. Amint tüzet nyitok, használja fel a
gránátokat, utána pedig szórja meg őket, ahogy bírja! Ha megszorulnánk,
meneküljön az útra merőlegesen, és menjen a találkozási pontra.
- Értettem - súgta a rottenführer, és továbbrohant.
Gerhard elővett két steilhandgranate-ot, lecsavarta róluk a
zárókupakot, aztán lerakta őket maga elé a földre. Tárat cserélt, csőre
töltötte az MP-40-est, és meglapult.
Az angolok egy tucatnyian voltak, élükön egy barna vászonsapkás,
nagybajuszú őrmester haladt. Alig tizenöt méterrel a sturmscharführer
fedezéke előtt haladtak el. Gerhardnak mindössze néhány percet kellett
rájuk várnia. A deszantos altiszt megfogta az első kézigránát porcelán
gombját, meghúzta, aztán az angolok közé dobta. Valaki felkiáltott, és
tüzet nyitott rá, de addigra Gerhard már a második steilhandgranate-ot
küldte útjára.
3,03-as kaliberű puskagolyók csapódtak be előtte, és avarral
keveredett földet csaptak az arcába. A sturmscharführer lebukott az
alacsony fedezék mögé, és géppisztolyát a feje fölé tartva vakon tüzet
nyitott az angolokra. A MP-40-es felköhögött a kezében, és egy pillanattal
később odalent felrobbant az első kézigránát. A zaj fülsiketítővé vált a fák
között, égett lőpor jellegzetes szaga tódúlt a német altiszt orrába. Néhány
másodpercre fájdalomüvöltés nyomta el a fegyverek zakatolását, aztán
újabb robbanás, és az angol sebesült elhallgatott odaát. Gerhard ellőtte az
egész tárat, majd anélkül, hogy felnézett volna villámgyorsan töltött, és
tovább folytatta a kaszálást. Odalent egyszerre két gránát is robbant, majd
egy pillanattal később felugatott Hessler MP-43-asa. A home guardok
összpontosított tüze megakadt, és csak néhány elszórt lövés terítette be
még jobban földdel a német altisztet. Gerhard óvatosan kidugta a fejét a
fedezékből, aztán megszórta a menekülő angolokat. Két katonát derékon
kaptak el géppisztoly golyók, a többi három menekülővel Hessler
rohamkarabélya végzett. A sturmscharführer tárat cserélt, aztán
felegyenesedett, hogy szemrevételezze a csatateret.
Az aprócska horpadás aljában, a lángra kapott avarban szétszaggatott
testű angol katonák hevertek. A lehullott leveleket vér és korom borította,
az altiszt a kaotikus összevisszaságban hirtelen nem tudta megállapítani
mennyi holttestet lát. Tekintetét egy térd felett leszakadt, rángatózó láb
tartotta fogva.
Néhány pillanattal később Hessler állt meg mellette. A férfi érkezése
kiszakította a döbbenet szülte mozdulatlanságból.
- Igaza volt, uram - mondta a rottenführer.
- Gyerünk - rázta meg magát Gerhard -, ha az obersturmführer késik,
a másik oldalról könnyen megszoríthatják Cariust - mondta, és futva indult
meg visszafelé.
Az aggodalma azonban alaptalannak bizonyult, és még félúton sem
jártak, amikor az út másik felén felropogtak az MG-42-esek.
- Csodás zene - vigyorgott a vörös képű rottenführer, és Gerhardra
kacsintott. A sturmscharführer biccentett, de képtelen volt együtt nevetni
az altiszttel. Vele ellentétben ő már tudta, hogy a látszólagos diadal
ellenére a Farkasok ezúttal csatát vesztettek. Elvesztették legfőbb
szövetségesüket: a meglepetést.
- Igyekezzünk, segítsünk a közlegénynek! - mondta végül, és tovább
rohant az út felé.
Amikor elérték a helyet, ahol Erich Cariust hátrahagyták, az
obersturmführer a szakasz maradékával már átkelt az úton, és az erdő
szélén felállított géppuskákból viszonozták az angolok időnként eldördülő
lövéseit.
- Gyerünk, szórják meg őket keményen! Eszükbe se jusson elhagyni a
fedezéket - hallotta Gerhard már messziről Johannes Rali hangját.
Az obersturmführer egy kidőlt fa ágai közt térdelt, és egy MP-43-assal
lőtte az angol állásokat.
- Megpróbáltak bekeríteni minket az út baloldalán, de
megfutamítottuk őket - jelentette a sturmscharführer, amikor elérte a
tisztet.
- Mennyien voltak? - kérdezte Rali, anélkül hogy abbahagyta volna a
tüzelést.
- Egy szakasz sorállományú katona, Enfieldekkel - térdelt le a
parancsnoka mellé Gerhard.
- Hogy a fenébe került a semmi közepére egy szakasz home guard?! -
próbálta túlkiabálni a fegyverek dörgését a tiszt.
- Talán besegítenek a parti őrségnek - vélekedett a sturmscharführer.
- A légi támadás közepén? Aligha. Ezek vártak valakire. Talán épp
ránk - ingatta a fejét Rali, miközben tárat cserélt.
- Kizárt, csak alig néhányan tudtak rólunk.
- Hacsak meg nem fejtették az Enigmát - felelte az obersturmführer.
- Az lehetetlen! - rázta a fejét Gerhard.
- Dönitz admirális osztja a maga véleményét, sturmscharführer -
húzódott hamiskás félmosolyra a tiszt szája.
Gerhard jobbnak látta, ha nem válaszol.

vitéz Beverneky 2020.08.06. 10:10:38

a szöged környéki őzike vajon őzik-e?

vénkujon 2020.08.06. 18:18:46

Kedves kis buszi/pervesz/izléstelen/bupsi barátaim... Ne vegyük meg a subbát?

vénkujon 2020.08.06. 18:22:26

@vénkujon: én beleadok egy tízezres.t Hufba

vitéz Beverneky 2020.08.06. 18:59:34

@vénkujon:
lekéstél umre, nemzeti pályázaton, megnyertem és személyesen adta át nekem a balszélső tokás.
meg adott még hozzá 10 milliárd visszanem térítendő pályázatot, hogy népszerűsíccsem pártunkat és kormányunkat.

boldoguljtatabanyan.blog.hu/2020/06/21/kupcsok_peter_apja_is_orban_viktor_a_tatabanyaiak_most_szavazhatnak_is_rola

Jirjizs Hosraterisz Az Episztola Apostola 2020.08.06. 19:07:03

@Itt a kezem nem disznófasz:

Hejj, csak óvatossan, csak óvatossan az ilyen beszéddel,
különben teleszaladunk megin' azokkal a kommentelőkkel,
kik a dögröváson lévő "bibbsislibbssis" subbának örülnek,
mi meg nem győzzük üdvözölni őket: de jó, hogy jötteTEK!

Közben derüljön ki, "ő"-znek-e a délalföldön az őzsuták,
fontoljuk meg alaposan a vén kujon felvetett ajánlatát,
hátha így lehetne idén is pár új bejegyzés a palettán,
vajon mi lehet a felírt titkos jelszó Dettyék műfaszán?

vénkujon 2020.08.06. 19:09:17

vegyüg megfele baszátok meg:D

vénkujon 2020.08.06. 19:45:30

kinevezünk egy föszerkesztöt(akár én is lehetek)

vénkujon 2020.08.06. 19:46:22

(vagy sunyisanyi) (esetleg Vitéz B) (macal va elado)

vénkujon 2020.08.06. 19:47:11

megyüng be majd a parlementbe interjut késziteni. HHHehehehehe

vénkujon 2020.08.06. 19:48:15

(közlekedö is jo) de mondjuk a gonosz thörpe meg nem, mer az igencsak viktor

vénkujon 2020.08.06. 19:48:57

@Harry Hole: 10e? ettöl lenék én skót??:D

Harry Hole 2020.08.06. 22:00:31

- Rudel, Hartmann, Schnaufer! Fogják azt a géppuskát, és kezdjék
meg a visszavonulást! - kiáltotta az út felé fordulva Rali. - Nem
maradhatunk itt, hamarosan rájönnek, hogy létszámfölényben vannak, és
megszorítanak minket. Gerhard maga itt marad a rottenführerrel, és fedezi
a visszavonulásunkat. Tartsa ezt a helyet, amíg lehet, aztán húzza magára
az angolokat, és terelje el a figyelmüket rólunk. Itt hagyunk maguknak egy
MG-42-est.
- Igenis, obersturmführer! - fogadta Gerhard szemrebbenés nélkül a
halálos ítéletnek is beillő parancsot.
- Hessler, maga marad - kiáltott az altiszt felé Rali. - Ha túlélik, és
megszabadultak a britektől, jöjjenek a találkozási pontra! Tizenegy nulla
nulláig várunk magukra, utána már csak saját magukban bízhatnak -
fordított hátat a szakaszparancsnok, és intett a deszantosoknak, hogy
kövessék.
A rottenführer hitetlenkedve nézett a tiszt után.
- A francba, ennyi erővel céltáblát is akaszthatott volna a nyakunkba -
méltatlankodott a deszantos.
- Pofa be, Hessler! Siránkozás helyett segítsen!
Gerhard tüzet nyitott a géppuskával.
- Ez nem tisztességes! - morgott tovább az altiszt, de a
sturmscharführer mellé kúszott, és nekilátott a heveder adagolásának.
Gerhard mindössze egy percig maradt az út szélén. Amint úgy érezte,
hogy a szakasz kellőképp eltávolodott tőlük, a tovább morgolódó
rottenführerrel együtt visszahúzódott az erdőbe, és egy jó háromszáz méter
távolságban lévő emelkedő tetejéről figyelte tovább az utat. Az angolok
szemlátomást megzavarodtak a bekerítéssel próbálkozó szárnyak
elvesztése, és a semmiből felbukkanó új ellenségek megjelenése miatt, és
majd öt percig nem is próbálkoztak a megüresedett géppuskafészek
elfoglalásával. Amikor végül kínosan lassú előrenyomulással elérték az út
széli árkot, Gerhard ismét tüzet nyitott rájuk, és kihasználva a home
guardok villámgyors szétspriccelését Hesslerrel együtt ismét
visszahúzódtak.
- Eddig szerencsénk volt, de ezt a játékot nem sokáig játszhatjuk -
jegyezte meg a ziháló rottenführer. - Biztosan észrevették, hogy már csak
ketten maradtunk!
- Azt hiszem, igaza van - lihegte Gerhard is, vállán a majd tizenkét
kilós fegyvert cipelve. - Legközelebb habozás nélkül össztüzet zúdítanak a
nyakunkba, és akkor véget ér a fogócska - állt meg a sturmscharführer. -
Adja ide az MP-43-ast, vegye át a géppuskát, és menjen a többiek után.
- És maga? - állt meg a rottenführer.
- Siessen, a negyvenkettesre még szüksége van a szakasznak - hagyta
válasz nélkül a kérdést Gerhard, és vállán a két fegyverrel futva indult
tovább.
Átvágott egy bokros ligeten, enyhe ívben visszafordult az angolok
felé, és felváltva tüzelt hátrafelé a két fegyverből, mintha csak a saját
visszavonulását fedezte volna. Remélte, ennyi elég lesz hozzá, hogy home
guardoknak ne tűnjön fel, hogy ezúttal már csak egyedül van. Miután
kilőtte a rohamkarabélyból az utolsó lőszert is, eldobta a használhatatlanná
vált MP-43-ast, és immáron teljes erőből rohanni kezdett a földútra
merőlegesen.
Ágak csaptak az arcába, bokrok között tört keresztül, miközben a háta
mögött egyre közelebbről hallotta az angol nyelvű kiáltásokat. Elővett egy
nyelesgránátot, kicsavarta zárókupakot, és behúzódott egy kidőlt fatörzs
mögé. Egy rövid sorozattal elkaszálta az elsőként felbukkanó katonát,
aztán a kibiztosította a gránátot, és egyenesen a halott felé dobta.
Már rohanás közben hallotta meg a háta mögött felhangzó a robbanást,
és az azt követő fejhangú fájdalomüvöltést. Gerhard remélte, ennyi elég
lesz hozzá, hogy az angolok óvatosabb tempóban kövessék.
Két hatalmas ugrással leereszkedett egy vízmosásba, majd ahelyett,
hogy felmászott volna a másik oldalon, inaszakadtából rohanni kezdett a
vékonyvizű csermelyben. Egyenesen az angolok tábora felé. Megbotlott,
elesett, egy éles peremű kő felhasította a barna vászonnadrágját, de egy
pillanattal később már talpon volt, és futott tovább. Jó egy kilométerrel
távolabb aztán ugyanazon az oldalon, ahol leereszkedett, kimászott a
horpadásból, és a Bedford QL-ek irányba rohant.
Néhány perc múlva lövések dörrentek előtte, 3,03-as kaliberű golyók
törték le körülötte az ágakat, ahogy rohantában a földre vetette magát.
Csúszott néhány métert a vizes avaron, bekúszott egy fa takarásába, és az
MP-40-essel tűz alá vette a két őrszemet. Két hosszú sorozattal megszórta
a sekély horpadásba húzódott angolokat, aztán feléjük dobott egy
nyelesgránátot, és a robbanást követően saját tűzfedezete mellett
fedezékről fedezékre tört előre. Néhány pillanattal később, ahogy senki
sem lőtt vissza, felhagyott az óvatossággal, és szemberohant az őrökkel.
Elég volt egyetlen pillantást vetnie a horpadásra, hogy tudja, a gránát a
lehető legjobb helyen robbant. A két home guard barna posztókabátja
vörös volt a vértől, ahogy a repeszek szétszaggatták a testüket. Gerhard
lába előtt egy bőr és gyapjú lábszárvédőbe bujtatott bakancsos láb feküdt.
A steilhandgranate a két katona között robbant.

venszivar 2020.08.08. 17:52:13

@Genialisszimusz: Áááá, dehogy!De hiszen van már nekünk egy volt ávós gec agyalágyult,roki vitézünk! :)

Neytiri1 2020.08.08. 18:06:20

www.instagram.com/a_megujulo_fos/?utm_source=ig_embed

16 bejegyzés
239 követő
43 kedvelés
8 hozzászólás :DDD

TarkónBaszó GoromBa Szó 2020.08.08. 18:37:04

Életvezetési tippek-trükkök rovat:
Egyetért Ön azzal, hogy újszülötteket közvetlenül intenzív
kipufogógáz-kúrának tegyünk ki huzamosabb ideig?
Igen
Nem

Itt a kezem nem disznófasz 2020.08.08. 18:40:22

@Neytiri1: Ha én fingok, az a 7 fo bűn egyike. A lényeg hogy a fosrol lehet cikkezni szabadon. Jó olvasgatast engem nem érdekel.

vitéz Beverneky 2020.08.08. 19:15:31

@Neytiri1:
slepi aki utálja a libsiket...

Harry Hole 2020.08.08. 19:51:40

Sietve lehajolt, és átkutatta a halottakat. Felragadott két vértől iszamós
No 36-os kézigránátot, aztán tovább futott, amerre a kocsikat sejtette.
Néhány pillanattal később elérte az utat. Megállt, és úgy döntött, nem
kockáztat tovább. Kihúzta a biztosítószeget a két Mills-bombából, és
magas ívben a túloldali fák közé dobta. Lehúzódott, megvárta a
robbanásokat, aztán a riadt kiáltások után tájékozódva megszórta a
bozótost. Újabb üvöltések harsantak, lövések dördültek, és 7,69
milliméteres golyók tépázták meg Gerhard körül az erdőt. A
sturmscharführer úgy érezte, éppen eléggé magára vonta az angolok
figyelmét, és amilyen gyorsan tehette, menekülni kezdett.
Tárat cserélt, jó tíz méteren keresztül a földre lapulva haladt, utóbb
megállt, hogy újabb sorozattal fedezze a visszavonulását, aztán amilyen
gyorsan csak tudott, futni kezdett a fák között. Néhány perc múlva elérte a
vízmosást, ezúttal késlekedés nélkül átmászott rajta, majd miután
felkapaszkodott a másik oldalon, kivárt, hogy végezzen a legbátrabb
üldözőjével. Ám az angolok vagy tanultak a korábbi hibáikból, vagy neki
sikerült őket annyira megzavarnia őket, hogy nem követték. Hiába térdelt
hosszú pillanatokig az egyik széles fatörzs mögött, senki sem tűnt fel a
másik oldalon.
A sturmscharführer felhagyott a várakozással, és tovább távolodott az
angolok táborától. Jó egy kilométert futott nyugat felé, amikor megállt egy
aprócska tisztáson, és a telihold éles fényében elővette a térképét.
Körömnyi tájolója segítségével villámgyorsan meghatározta a helyzetét,
aztán tovább futott a gyülekezési pont irányába. Még közel negyed órája
volt, hogy elérje a két kilométerrel odébb lévő helyet. Az Amt IV SD-
Ausland tagjainak ez még teljes menetfelszerelésben sem okozhatott
gondot.
- Örülök, hogy időben megjött! - üdvözölte az altisztet Johannes Rali.
- Obersturmführer, szolgálatra jelentkezem - állt meg zihálva a tiszt
előtt Gerhard.
- Maga kiváló katona, Kaufmann, ezúttal sem kellett csalódnom a
képességeiben - tisztelgett Rali az alárendeltjének, a sturmscharführer
azonnal viszonozta a gesztust. - A hölgy Rachael Bittings, ő segít majd
nekünk eljutni a Bletchley Parkba - mutatott a háta mögé a tiszt.
Gerhard végigmérte a hosszú, barna kabátot viselő, szőke nőt. Rachael
Bittings oldalra fésülve hordta hosszú, egyenes szálú haját. Kék szeme
apró volt, és riadt, orra egyenes, vékony, szabályos metszésű. A
megjelenése egy ijedt kisegérre emlékeztette Gerhardot, holott a nő széles
vállai, karakteres vonásai más esetben inkább határozott ember
benyomását keltették volna. A lány biccentett felé, és egy
tizedmásodpercre kivillantotta egészséges, fehér fogait.
- Örülök, hogy itt van! - mondta a sturmscharführer Rachael
Bittingsnek.
- Ha az angolok a nyomukban vannak, ideje minél hamarabb
indulnunk! - nézett körül idegesen a nő. - Innen nem messze van egy
tanya, ahol meghúzhatjuk magunkat.
- Az angolok elvesztették a nyomunkat, fraulin - rázta a fejét Gerhard.
- Sőt ahogy elnéztem, egy ideig azzal lesznek elfoglalva, hogy a saját
sebeiket nyalogassák.
- Ennek ellenére szó sem lehet róla, hogy megálljunk. Most azonnal el
kell vinnie minket a "Station X"-hez! - szólalt meg Rali.
- De hisz ez lehetetlen! - rázta a fejét a nő.
- Már miért lenne az? - kérdezett vissza az obersturmführer.
- A Bletchley Park legalább száz mérföld ide.
- Na és? Az utasításaiban szerepelt, hogy szerezzen megfelelő
szállítójárművet - mordult fel Johannes Rali.
- Nem tudtam, hogy ilyen sokan lesznek. A központ csupán néhány
ügynököt jelzett! - magyarázta az ügynök.
- De valamilyen járművet csak szerzett? - higgadt le a tiszt.
- Igen, egy 36-os Rolls-Royce-t. Ez egy személykocsi, legfeljebb öten
férnek el benne - felelte a nő kétségbeesetten.
- Akkor majd rögtönzünk - vont vállat a német tiszt. - Mondja,
Kaufmann, mennyien maradhattak abban a home guard szakaszban?
- Talán harmincan obersturmführer, de ha rádión segítséget kértek,
akkor akár már egy egész század is lehet odaát - vélekedett Gerhard.
- Ebben az esetben, marad a személykocsi - vont vállat a tiszt, és
látszólag nem idegesítette magát a történtek miatt. - Vezessen ahhoz a
tanyához! - utasította a nőt. - Kaufmann, szedje össze az embereket,
indulunk.
Gerhard intett Hessler rottenführernek, hogy tegye a dolgát aztán
csatlakozott Johannes Ralihoz.
- Ki ez a nő, obersturmführer? - kérdezte, amikor a szakasz elindult.
- Volks deutsch - válaszolt a tiszt.
- Itt, Angliában?
- Az Abwehr szerint, amikor a családja engedelmeskedett a
felhívásnak, és visszaköltözött Németországba, a hírszerzés lecsapott a
lányra. Néhány hét alatt kiképezték, és mielőtt még az angolok gyanút
foghattak volna, az egész famíliát visszatelepítették a királyságba. Az MI6-
nek legfeljebb hosszúra nyúlt kirándulásnak tűnhetett mindez - felelte a
tiszt.

Neytiri1 2020.08.08. 21:25:10

@vitéz Beverneky: nem találja a helyét, terjeszkedik :)

Itt a kezem nem disznófasz 2020.08.08. 23:07:17

@Harry Hole: Egyébként ez igaz történet alapján íródott? Az elejét még nem olvastam. Ott kapcsolódtam be, mikor becélozták a teherhajót.

"Újabb üvöltések harsantak, lövések dördültek, és 7,69
milliméteres golyók tépázták meg Gerhard körül az erdőt."

Ez meg amerikai akciófilmeket megszégyenítő jelenet. Mikor a főhős kapja a golyózáport és egy sem találja el. (pár nappal ezelőttibe is volt valami hasonló) Ebből az egészből most a németek kijöttek veszteség nélkül. Legalább egy emberük meghalhatott volna, vagy egy sérülés, vagy egy horzsolás, de semmi!
Amúgy folytatom az olvasást, mert most már kíváncsi vagyok hova lukadunk ki.

kozlekedo 2020.08.09. 14:54:59

@Tymeah: Rád meg a fogaidra.
Én egy vagyok utolsó!

Neytiri1 2020.08.09. 18:21:40

@Malac van eladó: sajnálom, pedig éppen egy ötletként gondoltam írjál nekem :(
Hát... övé a blog, azt csinál, amit akar.
Nem először jutottam arra a gondolatra, hogy bassza meg a blogját, mert WR bárkinek bármit írhat, azt nem törli, annak lehet. Bírja a robotokat, úgy látszik.
Biztos rossz kedve is van, a robot nem lesz mellette szeptemberig, kevésnek érzi magát a többiek ellen. Gondold el milyen nyomást kap majd, ha még taga is beindul :D
Nem volt ilyen régen. A WR megjelent és megjelent benne is ez. Pedig én még kedvezni is akartam, linkeltem neki a kedvence felfelé ívelő karrierjéről szóló cikket, hogy tudjon mit olvasgatni. Arra is azt írta, nem szól hozzá semmit. Nagyon padlón lehet :(
Nem is emlékszem, hogy valakit kirakott volna.
Legyél büszke, igazi ellenfelet látott benned :)))

ABC Jozsi 2020.08.09. 18:29:57

Voltam Papan nyaralni, es bementunk az LIDL-be is, most nekem felnem kell, hogy lenyomoznak?

Harry Hole 2020.08.09. 20:33:56

- Nagyon bizonytalan - jegyezte meg Gerhard.
- Rég bíztak rá fontos feladatot, de amióta az ügynökeink sorra
lebuknak, a hírszerzés kénytelen leporolni a rég használt holmikat - vont
vállat Johannes Rali.
- Úgy tűnt, nem ránk számított - biccentett a sturmscharführer.
- Az Abwehr nem bízik az enigmában. Csak az a kár, hogy nem
tudják bizonyítani. Mindenesetre csak nagyon kevés információt közöltek
a lánnyal - hagyta rá az altisztre Rali.
- Ezért van itt Schnaufer? - mutatott a katonák között készülődő
Abwehr tisztre Gerhard.
- Valahogy úgy - hagyta rá az obersturmführer az altisztre.
A tanyát alig tíz perccel később érték el. A környék csendesnek és
kihaltnak tűnt, mégis a lehető legnagyobb óvatossággal közelítették meg az
épületet. Jó háromszáz méternyire lehettek még, amikor az
obersturmführer megállította a szakaszt, és önkénteseket kért a
felderítéshez. Gerhard elsőként jelentkezett.
- Legyen alapos, sturmscharführer! Már lehet, hogy az egész környék
nyüzsög az angoloktól. A tanya kiváló célpont. Ha a helyükben lennék,
elsőként küldenek ide egy szakaszt, hogy nézzenek körül - bocsátotta
útjára Johannes Rali.
Az altiszt biccentet, aztán intett Erich Carius közlegénynek, és az
épület körül lévő karámok hézagos takarásában görnyedten futva indultak
a tanya oldalában lévő facsoport felé. Amint elérték a fedezéket Gerhard
megállt, és intett a deszantosnak, hogy húzódjon le.
- Látja azt a földutat, Carius? - mutatott a karámok túloldalán vezető
két keréknyomnyi sárcsíkra az altiszt.
- Igen, uram - biccentett a katona.
- Megyek és megnézem. Maga itt marad, és rálő mindenre, ami abból
a tanyából kijön! - indult el futva a liget széle felé Gerhard.
A telihold fénye tökéletes látási viszonyokat teremtett az épület körüli
legelőn. A sturmscharführer maga sem tudta igazán, kit átkozzon érte. A
német időjósok esőt, felhős eget és közelgő rosszidőt jósoltak nekik.
Végigfutott egy sáros dagonya partján úgy, hogy takarásban maradjon a
ház felől. Amint elérte a horpadás szélét, hasra vetette magát, és az utolsó
tizenöt métert kúszva tette meg. Csak, miután elérte az utat, lett hálás a
szokatlanul erős díszkivilágításért. A puha talajban két kocsi nyomát
fedezte fel. Egy személyautóét, és jóval szélesebb kerekeken közlekedő
katonai teherkocsiét.
- Picsába! - summázta az észrevételeit, aztán, ha lehet, még
óvatosabban kúszott vissza a kacsaúsztató partjáig.
Ismét végigfutott a horpadáson, intett Cariusnak, hogy kövesse, aztán
a karámok fedezékébe húzódva visszarohantak a várakozó deszantosokig.
- Két kocsi nyom vezet az épülethez, de egy sem jön vissza. Az egyik
személyautó, de a másik katonai csapatszállító. Valószínűleg Bedford QL,
amilyeneket az erdőben láttam a home guardoknál - jelentett Rali
obersturmführernek.
- Vezet másik út a tanyához? - fordult a tiszt Rachael Bittings felé.
- Nem - a lány a fejét rázta -, csak erről az egyről tudok - tette hozzá
valamivel bizonytalanabbul.
Az ügynök sápadtsága szinte világított a telihold fényében.
- Jött magával valaki?
- Egyedül vagyok, én vezettem a Rolls-Royce-t.
- Akkor úgy tizenkét katona plusz a sofőr - vonta le a következtetést
az obersturmführer. - A két kocsi valószínűleg az istállóban van. Talán
még nem fedeztek fel minket, próbáljuk meg meglepni őket! Kaufmann,
három emberrel kerülje meg az épületet, és zárják el az utat az erdő felé!
Hessler két emberrel menjen az istállóhoz, és biztosítsa, hogy az autóknak
ne eshessen semmi baja! Én a többiekkel szemből megtámadom az
épületet. Sturmscharführer, használjanak gránátokat az épület
megtisztításához. Nem akarok komoly veszteségeket, a Bletchley Parkban
minden emberünkre szükség lesz.
- Értem - jelzett Gerhard a hozzá legközelebb lévő három
deszantosnak, és azonnal elindultak az épület hátsó frontja felé.
Kúszva közelítették meg a Viktoriánus korabeli parasztházat. Már
egész a közelébe értek, amikor az egyik deszantos mozgásra lett figyelmes
az istálló és a főépület közötti keskeny átjáróban. Gerhard jelére mind az
négy ember megállt, és lőpozíciót vett fel a legelőn. Az altiszt elővette a
messzelátóját, és alaposan megnézte magának a gyanús árnyékot. A
nagyítólencsék mögött egy felfelé néző puska hosszú csövét fedezte fel.
- A britek odabent vannak - súgta a mellette lévő deszantosnak. -
Nem maradhatunk a mezőn, fedezék nélkül egy pillanat alatt felaprítanak
bennünket, ha elkezdődik a tánc. Ha jelzek, csendben rohanják meg az
épületet, én innen fedezem magukat. Ha tüzelnek, viszonozzák, de ne
álljanak meg, míg el nem érik a falat - utasította az embereit a
sturmscharführer.
A három deszantos bólintott, hogy megértették, aztán az altiszttel az
élen tovább kúsztak a parasztház felé. Alig egy perccel később Gerhard
megállt, megtámasztotta a MP-40-est a vállgödrében, és megcélozta az
istálló melletti átjárót. Jó ötven méternyire lehettek még az épület hátsó
frontjától.

kacagó görlice 2020.08.10. 15:16:26

akkor ideszarok egy utolsót

malacvanelado 2020.08.10. 22:10:50

@Neytiri1: nagyon kedves vagy, köszi!

Harry Hole 2020.08.10. 22:19:27

Alig két perccel később üvegcsörömpölés hallatszott a ház
túloldaláról, majd egy pillanat múlva kézigránát robbant odabent.
- Gyerünk, menjenek! - súgta Gerhard az embereinek.
A deszantosok felpattantak a földről, és rohanni kezdtek a
legközelebbi fal felé. Torkolattűz villant az egyik ablakban, mire Gerhard
két célzott lövést adott le ugyanoda, majd tüzet nyitott a két épület közötti
résre.
Időközben az ejtőernyősök elérték a házat, és néhány másodperccel
később újabb kézigránátok robbantak odabent. A sturmscharführer újfent
megszórta az ablakot, ahol az imént a torkolattűz villant, aztán észrevett
egy angol katonát, ahogy kilépett a két épület közül. A vállához emelte a
géppisztolyt, de az egyik deszantos megelőzte, és rohamkarabélyával
derékban elkaszálta a home guardot.
Gerhard felpattant a földről, futásnak eredt, és teljes erejéből az átjáró
felé rohant. Az ejtőernyősök időközben behatoltak a házba, és szórt
géppisztolytűz hallatszott bentről. Az altiszt elérte a ház falát, és belesett az
árnyékok közé. Alig egy méternyire a saroktól egy vérző torkú, fiatal,
angol katona feküdt a földön. Még élt. Kétségbeesetten nézett a
deszantosra, és szólni képtelenül, hörgő torokkal remegett a sárban.
- A rohadt életbe! - jegyezte meg Gerhard, és az MP-40-esből 9
milliméteres parabellum golyókkal pumpálta tele a kölyök testét. - Már
megint gyerekek! - köpött a földre, aztán átvágott az átjárón, és benézett az
istállóba.
Odabent már Hessler rottenführer uralta a helyzetet. A földön három
angol feküdt kiterítve.
- Mindkét gépjármű sértetlen, sturmscharführer! - jelentett az altiszt
vigyorogva.
- Rendben van, Hessler. Jelöljön ki két sofőrt, és álljanak ki az
udvarra! Amilyen gyorsan csak lehet, indulunk - adta ki a parancsot
Gerhard, aztán elindult, hogy az obersturmführer után nézzen.
Johannes Rallal a parasztház előszobájában futott össze. A
szakaszparancsnok egy alacsony lócán ült, és a padlón vergődő deszantost
nézte. A sebesült mellett a csapat felcsere térdelt, és megpróbálta elállítani
a katona vállából spriccelő artériás vérzést. A fal mellett egy fegyvertelen
angol katona állt.
- Veszteségek? - nézett a belépőre a tiszt.
- A házfaláig senki, utána elszakadtam az embereimtől - felelt
Gerhard.
- Az autók?
- Az istállóban volt mind a kettő. Hessler és a többi deszantos most áll
ki velük az udvarra.
- Zárják be a helyükre! - intett az obersturmführer az angol hadifogoly
felé. - Kötözzék meg! Lehetőleg úgy, hogy életben maradjon - tette még
hozzá a deszantosok vérmes ügybuzgalmát látva.
- Gondolja, hogy az angolok díjazni fogják? - kérdezte Gerhard,
miután a home guardot kivezették a szobából.
- Értelmetlen dolog lenne megölni, sőt azzal, amit mondani fog, csak
még jobban összezavarja majd az angolokat - legyintett a
szakaszparancsnok. - Egyébként remek munkát végeztek Hesslerrel. A
házban lévő egység egész századnyi német behatolóról kapott jelentést, az
útszéli járőrtől.
- Ami azt illeti, sikerült rendesen körbelőni őket - mosolyodott el
Gerhard, mint egy csínytevő gyerek.
- A lényeg, hogy az itteni egységek most egy ideig nem mernek
megmozdulni, mert nem tudják, hogy mekkora erőkkel állnak szembe.
Mire rájönnek, hogy csak egy szakasz járatta velük a bolondját, mi már rég
elhúzunk innen - futottak össze fájdalmas vicsorba a tiszt ráncai.
Gerhard csak most vette észre, hogy Rali lábán véres a barna
szövetnadrág. Az obersturmführer elkapta a pillantását, és legyintett.
- Az egyik repesz átvitte a falat, és felhasított a lábikrámat. Csak egy
karcolás, de Günter doki ragaszkodott hozzá, hogy megnézze - állt fel a
lócáról Rali.
- Még mindig ragaszkodom hozzá! - jegyezte meg a felcser anélkül,
hogy felnézett volna.
- Majd a kocsin - legyintett Rali. - Mi a helyzet Wargerrel?
- A vérzést elállítottam, de nincs szállítható állapotban.
- Rendben, tegyen meg mindent azért, hogy élve kihúzza, amíg az
angolok megtalálják! Hagyjon itt neki annyi egészségügyi felszerelést,
amennyire csak szüksége lehet. A nála lévő lőszert és hadianyagot vegyék
magukhoz! - utasította a várakozó deszantosokat az obersturmführer. -
Gyerünk, Kaufmann, már nem sok időnk maradt! - intett az altisztnek Rali,
és kiment az udvarra. Gerhard az átjáróban lelőtt home guardra gondolt, és
magában nem sok esélyt adott a hátrahagyott deszantosnak.
A parasztház előtt már kint állt a két angol kocsi.
- Szedjenek össze annyi egyenruhát, amennyit csak tudnak! - mutatott
Rali a sárban fekvő testekre. - Ha elérjük a Bletchley Parkot, szükségünk
lehet rájuk - fordult az altiszthez.

vitéz Beverneky 2020.08.11. 16:42:37

vén szivar kisebb műtéten esett át a napokban, de már lábadozik.
jobbulást neki!

lolhehehe.com/wp-content/uploads/2020/08/xt36nyru24f0k8sejz7g_030820-100831.mp4?_=1

Tücskölő Cirip 2020.08.11. 22:09:53

Ez a 3 is csak kölcsönbe van.

Harry Hole 2020.08.11. 22:37:18

Gerhard végül a teherkocsira került, abból a megfontolásból, hogy ha
az angolok kilövik a Rolls-Royce-t, még mindig maradjon valaki, aki
ismeri az akció pontos részleteit. Az obersturmführer Rachael Bittingssel
együtt a személykocsiba került, és a teherautó előtt haladt, hogy mutassa az
utat. Az altiszt elégedett volt a helyével, és szívesen cserélte fel a
személykocsi kényelmét a Bedford QL biztonságára.
A két jármű néhány perccel később kihajtott a parasztház udvaráról, és
a sáros földúton London felé indult. Gerhard csak most érezte meg, hogy
az elmúlt másfél óra milyen sokat kivett belőle. Bő negyed órán keresztül
zötykölődtek a tanyavilágban, míg végül elérték a műutat, és a
kiszámíthatatlan billegés, megnyugtató hintázássá szelídült. A
sturmscharführer hátát a ponyva oldalának támasztotta, és hagyta, hogy
monoton motorzaj megnyugtassa.

III.

- Kaufmann sturmscharführer, Otto Skorzeny ezredes a
parancsnokiban várja - állt meg Gerhard mellett egy tükörfényesre
csutakolt, szabvány bakancs. Az altiszt felnézett a sárból, és egy
makulátlan egyenruhában lévő tisztiszolgát látott a feje felett állni.
- Mondja meg az ezredes úrnak, hogy negyedóra múlva ott vagyok! -
hagyott fel a szögesdrótháló végét követően a kúszással Gerhard, és
felegyenesedett. Az alacsony növésű tisztiszolga alig ért a válláig. A
közlegény tisztelgett, hátat fordított, és távozott.
Az altiszt visszanézett a sárban dagonyázó deszantosokra.
- Farkasok, a gyakorlatnak vége. Menjenek zuhanyozni, délután
elméleti oktatás - utasította a szögesdrót alatt fekvő tizenegynéhány
katonát, azzal futólépésben indult a barakkok felé.
Villámgyorsan kivakarta magát a mocsokból, és alig tíz perccel
később már tiszta egyenruhában igyekezett a parancsnoki épület felé.
Belépett a kétszintes épületbe, felment a második emeltre, balra fordult, és
megállt a folyosó végén lévő iroda előtt posztoló őrrel szemben.
- Skorzeny ezredes hivatott.
- Az ezredes már várja. A tisztiszolga szólítani fogja - engedett neki
utat a wachoffizer.
A sturmscharführer belépett az ajtón, és egy gazdagon berendezett
várószobába jutott. Odabent a korai francia reneszánsz emberközpontú
hangulata fogadta a német altisztet. A falon lógó képek meztelen férfiakat
és nőket ábrázoltak, az oszlopokat formázó domborműveken korinthoszi
formajegyekre ismert, és az egész helyiséget betöltötte egyfajta görögös
hangulat. Mindezen díszítések között vörös alapon fehérrel szegett fekete
horogkeresztes zászlók függtek.
A teremnek is beillő szoba bal oldalán hatalmas ablakok álltak.
Gerhard figyelmen kívül hagyta a tágas belső tér közepén álló heverő
hívogató kényelmét, és inkább az üveg kínálta látvány mellett döntött.
Átvágott a szobán, és kinézett az alatta elterülő hatalmas belső udvarra. Az
egykori grófságot mára teljesen átalakították, hogy megfeleljen az Amt IV
SD-Ausland különleges igényeinek. A Külföldi Hírszerző Szolgálat egyik
legújabb kiképzőhelyét Otto Skorzeny ebben a Párizstól nem messze fekvő
kastélyban rendezte be. Az egykori kertet részben felszámolták, hogy
jusson hely a gyakorlóudvarnak, ennek ellenére a vidéki rezidencia
legszebb részeit érintetlenül hagyták. Az ezredes ragaszkodott hozzá, hogy
az értékes dolgokat ne engedjék elveszni. A kastély nemesek számára
fenntartott részei nem estek áldozatul az átalakításoknak, ellentétben a
cselédszállásokkal és a gazdasági épületekkel. Ez már a harmadik hely
volt, ahol Gerhard ideig-óráig a napjait töltötte. Mióta az ezredes
vezetésével a különleges egység megalakult, a lehető legváltozatosabb
körülmények között képezték ki őket.
Gerhard még rottenführer korában megjárta Afrikát és Dániát, most
pedig, hogy a Duce kiszabadításával a vezérkar elismerte a szervezet
létjogosultságát, erre a luxus kiképzőbázisra került. A viszonylagos
kényelem a legkevésbé sem volt ellenére. Az olaszországi beavatkozás
előtt hónapokon keresztül voltak állandó készültségben, míg Otto
Skorzeny standartenführer megbízható információkra vadászott az Adriai-
tenger partjainál.
Az ezredes negyvenhárom áprilisa óta gyűjtötte össze a sereg
kötelékében szolgáló katonák legjobbjait, hogy azok az ő keze alatt
szolgáljanak tovább. A tiszt szívesen válogatott a Fallschirmjager
alakulatok tagjai közül, akiknek legendásan kemény kiképzését csak az
igazán rátermettek tudták végigcsinálni.
Gerhard 1941 májusa után, amikor a krétai - kudarcnak is beillő -
győzelmet követően elit gyalogsági egységgé minősítették át őket, rövid
ideig harcolt az afrikai hadjáratban, majd a keleti frontra helyezték át a Das
Reich Waffen-SS hadosztályba. Itt ismerkedett meg Otto Skorzenyvel, és
egészen Moszkváig hatoltak.

Tücskölő Cirip 2020.08.12. 14:06:42

!!! VERY KIBASZOTT SPOILER ALERT !!!

A németek elvesztik a háborút.

!!! FUCKING SPOILER ALERT DAS ENDE !!!

Recefitty.

UTÁNI

Libernyák Nyunyóka 2020.08.12. 15:16:34

@Tücskölő Cirip:
A németek megnyerik a háborút.
Éppen most veszik be Moszkvát.

UTOLSÓ

Tücskölő Cirip 2020.08.12. 15:49:17

@Libernyák Nyunyóka: Ezek szerint a tudatom már megint testet ugrott mire felébredtem, úgy látszik az aktuális alteregóm egy olyan alternatív univerzumban él, ahol a történelem is máshogy alakult, ezért a németek nyertek. Elnézést kérek a pontatlan multiverzális történelmi emlékezetemért, sajnos az egyes univerzumok annyira hasonlítanak egymásra, hogy nem mindig veszem észre az ugrásokat, pláne, hogy a transzmultiverzális hidat képező elméim összehangolódása csak öntudatlan állapotukban jöhet létre, így kénytelen vagyok alvó állapotban ugrálni az alteregóim között. Rögtön utánanézek a jelenlegi világ aktuális történelmének és utólagosan is elnézést kérek mindenkitől, mind a félrevezetésért, mind az ugrás következtében fellépő memóriatorzulásokért! Mindazonáltal, a hibámból eredően pozitívumként kiemelném, hogy ezek szerint nem spoilereztem el semmi lényegeset. Utóirat: A tudatugrás technológiáját természetesen azonnal és önként felajánlom az aktuális führernek! Dajcsland dajcsland űberállesz! Éljen a felsőbbrendű faj! Amúgy sem voltam oda a zsidókért...

Harry Hole 2020.08.12. 22:31:35

Miután a tiszt megsebesült a város alatt vívott
összecsapásokban, az altiszt legközelebb már csak '43 májusában látta
viszont. A férfi ezredesi rangjától eltekintve nem sokat változott, ugyanaz a
dinamikus, erőteljes egyéniség volt, mint amilyennek Gerhard a harctéren
megismerte. A német tiszt azonnal felajánlotta neki, hogy lépjen be a
Külföldi Hírszerző Szolgálat kötelékébe. Az akkori rottenführer
gondolkodás nélkül igent mondott. A döntését azóta sem bánta meg.
Otto Skorzeny mindent elkövetett annak érdekében, hogy sokoldalú,
változó körülmények között bevethető katonákat faragjon az egykori
ejtőernyősökből. A kezdeti fizikai tréningeket követően - melyek legtöbbje
a gyenge akaratúak megtörését célozta - Gerhard tucatnyi új fegyverrel és
jártassággal ismerkedett meg. Néhány hónap alatt elsajátította a tüzérségi
fegyverek kezelését, a páncélozott járművek vezetését. Átesett egy
lovassági és légelhárító kiképzésen, felelevenítette síelési tudományát, és
többek között megtanult motorcsónakot vezetni. Rövid idő alatt megjárta
Olaszországot, az Osztrák Alpokat és a Wehrmacht tüzérségi
kiképzőtáborát nem messze Berlintől. Ám ezzel még koránt sem volt vége
az oktatásnak. Elsajátították a gerillahadviselés alapjait, a szabotázs akciók
végrehajtásának különböző módszereit és bizonyos hírszerzési technikákat.
Mire a kiképzése véget ért, Gerhard képes volt a kommunikációs hálózatok
felszámolására, és az ellenség hamis információkkal történő
félrevezetésére. Mindezek után már megkönnyebbüléssel vett részt a
mesterlövész és géppuskás oktatáson, amelyet sokkal inkább közelebb
érzett magához.
Augusztus elején Otto Skorzeny bevetésre alkalmasnak tartotta a
csapatát, és személyesen Adolf Hitlertől kapott parancsot a Duce
kiszabadítására. Még csak három hét telt el azóta, hogy Benito Mussolinit
Németországba hozták, de az Amt IV SD-Ausland hírneve a futótűz
gyorsaságával terjedt szét a német vezérkarban.
- Gerhard Kaufmann sturmscharführer, Otto Skorzeny ezredes várja
magát - hallotta a háta mögött a tisztiszolga hangját.
Elfordult az ablaktól, és az arannyal díszített, kétszárnyú ajtó felé
indult. Odabent két férfi állt egy túlburjánzó díszítésekkel elhalmozott,
barokkos ízléssel berendezett szobában. Az egyikükben Gerhard Johannes
Rali obersturmführerre ismert. A szőke férfi épp kezet rázott a sebhelyes
arcú, széles vállú Otto Skorzenyvel. Mindketten tisztelegtek, aztán a
főhadnagy a kijárat felé indult. Gerhard félreállt Rali útjából, és üdvözlésre
lendítette a kezét. Az obersturmführer viszonozta a köszönését, majd arcán
egy mindent tudó félmosollyal elment az altiszt mellett. A tisztiszolga
becsukta az ajtót, és eltűnt a dolgozószobából nyíló másik kijárat mögött.
- Gratulálok az előléptetéséhez, sturmscharführer! - invitálta közelebb
Gerhardot az asztalához az ezredes.
- Köszönöm, uram! - biccentett az altiszt, és az apró ám annál
díszesebb íróasztal felé indult.
A dolgozószoba olyan volt, mintha stílustörténeti folytatása lenne a
várót uraló korai reneszánsznak. A falakon vadászjeleneteket ábrázoló
vastag aranykeretbe foglalt képek lógtak, amelyekről nehéz volt eldönteni,
hogy vajon a festmények, avagy a köréjük felhalmozott nemesfém
képvisel-e nagyobb értéket. A padlón méregdrága, dús perzsaszőnyegek
feküdtek, amelyek tökéletesen elnyelték a sturmscharführer csizmájának
kopogását. A szoba oldalában felállított, dúsan faragott szekrényeken
porcelánvázák álltak, az egyenruhákon kívül csak a bejárattal szemközti
falra felfüggesztett óriás horogkeresztes zászló emlékeztetett rá, hogy
háború van.
- Üljön le, Gerhard! - intett Skorzeny az asztal másik oldalán lévő,
súlyos, fa alkalmatosságra. A sötétbarna cseresznyefa szék ülőkéjét zöld,
csíkos mintás bársony borította. Az altiszt még soha életében nem járt ilyen
elegáns helyen.
- Köszönöm, ezredes úr! - helyezkedett el óvatosan Gerhard.
Feszélyezte a rengeteg gazdagság és pompa.
Az ezredes beleolvasott az előtte lévő papírokba, és szótlan maradt. A
sturmscharführer még egyszer körbenézett a francia gróf szobáján, aztán
pillantása Otto Skorzenyn állapodott meg. Majd egy hónapja már, hogy
nem látta az ezredest. A férfi nyakában ezúttal ott lógott a legnagyobb náci
vezető által adományozott kitüntetés: a vaskereszt lovagrend fokozata.
Skorzeny markáns arcú, erőteljes férfi volt. Olyasfajta, aki a puszta
megjelenésével képes benyomást tenni a körülötte lévő emberekre. A
kiképzés egy részét a keze alatt szolgáló katonákkal együtt végezte el, és a
megpróbáltatások között mindig az élen haladva mutatott példát a
beosztottjainak. Arcának bal felét a fülétől kezdődően egészen az álláig
egy közel tizenöt centis, szabálytalan lefutású vágás torzította el. Vékony
bajuszt viselt, sötét, dús haját a homlokából hátrafésülve hordta. Gerhard a
halál torkába is követte volna, ha Skorzeny ezt kéri tőle.

malacvanelado 2020.08.13. 00:52:26

@vitéz Beverneky: wow, gratulálok buziborzinak a fasz alakú kisdedhez!

venszivar 2020.08.13. 12:21:50

@vitéz Beverneky: te! gec ávós! ossztán a két profi kurva lányod közül, melyik nyelte le azt a "bemutató" bránert, amit meg már nem tudott kiszarni, a telhetetlenje... A sintér császározta meg a ribancot? :) :D

Harry Hole 2020.08.13. 22:28:15

- Gondolom, hallott róla, hogy Dönitz farkasai az év első negyede óta
megdöbbentően nagy veszteségeket szenvedtek - törte meg a csendet az
ezredes.
- Csak futólag néhány dolgot, uram - felelt a sturmscharführer.
- Való igaz, hogy a propaganda minisztérium nem fordított rá túlzott
figyelmet, hogy kidomborítsa a történtek súlyosságát - mosolyodott el
gunyorosan a sebhelyes arcú férfi. - Ennek ellenére a Delphin falka
gibraltári támadása óta a Kriegsmarine képtelen volt valódi sikereket
elérni. A veszteségeink egyre csak nőnek, a Rudeltaktik-módszere mind
kevesebb eredményt hoz - hallgatott el az ezredes, és a deszantos altisztre
nézett, mintha csak várna tőle valamiféle véleményt, aztán amikor Gerhard
szótlan maradt, tovább folytatta. - Még nincs vége az évnek, de idén máris
kétszer annyi búvárnaszádunkat süllyesztették el a szövetségesek, mint
tavaly összesen. Negyvenkettőben minden harcba küldött U-Bootra jutott
egy elsüllyesztett teherhajó, addig ebben az évben csak minden harmadikra
- illesztette össze a két tenyerét az asztal felett Skorzeny. - Ezek a számok
elgondolkodtatták a katonai vezetés néhány tisztjét, és levontak néhány
ésszerűnek tűnő végkövetkeztetést - hallgatott ismét egy sort az ezredes. A
sturmscharführer még mindig nem értette, mire megy ki a játék. - Az egyik
ilyen megállapítás szerint az ellenség a légi radarok révén szerez tudomást
a búvárnaszádok felvonulási útvonaláról, ám ez felettébb nehezen hihető.
A másik, hogy az MI6 képes megfejteni az Enigmát.
Gerhardban most először merült fel a gondolat, hogy hangot adjon az
ellenérzéseinek.
- Ami azt illeti, Karl Dönitz admirális, a Kriegsmarine vezetője nem
értett egyet ez utóbbi felvetéssel. Ám a gondolat szöget ütött más katonai
vezetők fejében is, és mivel az Enigmát nem csak a tengerészet használja
az üzenetek kódolására, úgy gondolták, a szárazföldi harcterek kudarcainak
okát is ebben kell keresni. Néhány nappal ezelőtt a vezérkar azzal a
kéréssel fordult az Amt IV SD-Auslandhoz, hogy az Abwehrrel
együttműködve szerezzen bizonyítékokat arról, hogy az angolok
megfejtették az Enigmát. Dönitz admirális egy minden eddiginél nagyobb
farkasfalka útnak indítását tervezi a közeljövőben. Az idő szorít, ha az
angolok megtudják a hajók felvonulási útvonalát, elképesztő veszteségeket
okozhatnak a búvárnaszádoknak - tette le az asztalon lévő papírokat az
ezredes, és egyenesen a sturmscharführer szemébe nézett. - Önkénteseket
keresek egy olyan feladat végrehajtásához, amelyre eddig nem volt példa a
háború során. Mondja, sturmscharführer, mit gondol a hallottakról?
- Ha az MI6 valóban képes megfejteni az Enigmát, akkor minden
hadműveletünkről előre tudnának, beleértve a szárazföldi hadmozdulatokat
is. A tények azonban nem ezt támasztják alá. A személyes véleményem az,
hogy az angol haditechnika az elmúlt években túlhaladta a búvárnaszádok
fejletségi szintjét. Ennek és a tapasztalatlan személyzetnek köszönhetjük a
veszteségeink emelkedését - felelt határozottan az altiszt.
- Tehát ön hisz az Enigma megfejthetetlenségében - summázta a
hallottakat Skorzeny.
- Ebben a kérdésben Dönitz admirálissal értek egyet - biccentett
Gerhard.
- No és, hajlandó lenne a saját meggyőződése ellen harcolni? -
kérdezte különös félmosollyal az arcán az ezredes.
- A hazám előrébb való a saját véleményemnél - biccentett Gerhard.
- Reméltem, hogy így lesz - bólintott elismerően Skorzeny. - Egy
tucatnyi deszantost és egy Abwehr tisztet néhány nap múlva behajózunk
Amszterdamban, hogy az U-181 fedélzetén Angliába juttassuk őket.
Ezeknek a katonáknak odaát minimális felderítéssel, háttértámogatás
nélkül, alig kilenc órájuk lesz rá, hogy végrehajtsák a rájuk bízott feladatot.
Nem titkolom, hogy ez egy rendkívül veszélyes akció, aminek a túlélési
esélyei igen alacsonyak. Nos, lenne kedve a csapat tagjai között lenni?
A sturmscharführer az Amt IV SD-Auslandnál eltöltött néhány hónap
alatt hozzászokott már Skorzeny standartenführer egyéni stílusához, és
ahhoz a módhoz, ahogyan minden szépítés nélkül ismertette katonáival az
előttük álló feladat nehézségét. Ugyan ez volt a helyzet az Appennini-
hegységben végrehajtott bevetés előtt. Az ezredes akkor is nyíltan közölte
a deszantosokkal, hogy a szakértők szerint szabályos öngyilkosság, amit
tenni készülnek, és lehetőséget adott a visszalépésre.
- Igen, ezredes úr! - felelte rövid gondolkodást követően Gerhard.
Skorzeny felállt az asztaltól, és a baloldali falon lévő ablakokhoz
sétált. Kinézett az üvegen a kiképzőudvar felé, és úgy szólalt meg, mintha
csak valaki máshoz beszélne.

fonok1 2020.08.13. 22:31:47

@Tymeah: persze, te aranyásók és sebészeti fércmunkák gyöngye

vitéz Beverneky 2020.08.13. 23:12:52

@venszivar:
mivan pöcsöm öccse felébrettél?