Az rd felkérésére amerikai és magyar pilóták meséltek arról, hogy mik azok a dolgok, amikről jobb ha nem tudnak az utasok, illetve mik azok, amikkel viszont nem árt tisztában lenni:

* Nincs biztonságos ülőhely. Az egyik balesetnél a hátul ülők halnak meg, a másiknál az elülsők.

* Az utastér levegője nem olyan piszkos, mint az emberek hiszik. A levegő egy részét a páratartalom csökkentése érdekében keringetik ugyan, de kórházi minőségű HEPA-szűrőn vezetik át, és valójában tisztább, mint a középületek zömének levegője.

* Villámláskor az ember éktelen csattanást hall, éles fény villan fel, és ennyi. Nem fog lepottyanni az égből.

* A légügyi hatóságok egyes szabályainak semmi értelmük sincs. Például egy 12 000 méter magasban 700 km/órával haladó gépen, amely bármelyik percben légörvénybe keveredhet, az utaskísérők körbejárhatnak, és forró kávét szolgálhatnak fel. Ha viszont a földön, egy sima aszfaltdarabon gurulnak 20 km/órával, akkor úgy be kell csatolniuk magukat, mint egy autóversenyzőnek. 

* A pilóták nem értik, miért félnek annyian a légörvénytől. Szinte lehetetlen, hogy légörvény szerencsétlenséget okozzon. Nem azért kerüljük a légörvényt, mert attól félünk, hogy leszakítja a gép szárnyát, hanem azért, mert bosszantó. 

* Vannak repterek, elsősorban Kelet-Európában, ahol nemhogy a repülést veszélyeztető madarakat nem űzik el, de kisebb-nagyobb állatok kóborolnak a kifutópályákon. Az ilyen helyeken rendszeresen ütünk el nyulakat, néha kutyákat, s azokat beszippanthatja a hajtómű. Ha már nem tudjuk megszakítani a felszállást, inkább egy hajtóművel elmegyünk a következő, komolyabb reptérig, hiszen ahol ilyen állapotok uralkodnak, ott gyakran a karbantartás sem megfelelő. 

* A levegő minden gépen elölről hátrafelé áramlik, aki tehát nagyon aggódik, hogy a lehető legfrissebb levegőt lélegezze be és ne legyen melege, az üljön minél előrébb. A gépeknek általában a hátsó részük a legmelegebb. 

* Nincs olyan, hogy vízre szállás. Azt óceánba zuhanásnak hívjuk.

* Azok az utasok, akik rosszabbul élik meg a gép rázkódását, üljenek körülbelül a szárny fölé, a gép súlypontja közelébe. Egyébként tapasztalatom szerint az esetek túlnyomó részében az lesz rosszul, aki előre eldönti, hogy rosszul akar lenni. 

* A fapados egy pejoratív jelző, amely sajnos rajta ragadt az olcsó légitársaságokon. Pedig mi úgy spórolunk, hogy emeljük a gépek üzembiztosságát, hiszen a meghibásodott gép kiesik a forgalomból és nem termel nyereséget. Így mára az a furcsa helyzet állt elő, hogy a felmérések szerint is a „fapadosak” üzembiztosabbak. 

Három dolog, amit a pilóták sohasem mondanak: 

*Zivatar felé tartunk. – Ehelyett valószínűleg azt mondják: „Úgy látszik, valami légköri zavar [vagy „időjárási zavar” vagy „zápor”] van előttünk.”

*Leállt az egyik hajtómű. – Ehelyett valószínűleg azt mondják: „Az egyik hajtómű kijelzője meghibásodott.” (Még valószínűbb, hogy semmit sem mondanak, az utasok úgysem veszik észre a különbséget. A legtöbb gép simán repül egy hajtóművel is.)

*Na emberek, a látótávolság nulla. – Ehelyett valószínűleg azt mondják: „A londoni légtérben némi köd észlelhető.”