1. First-line face aka 12 hours dancing

Sértésnek veszi, ha nyitáskor valakit előtte engednek be, majd reggel 8 magasságában elképesztő hepciáskodás kíséretében hajlandó csak távozni a helyről, hiszen milyen alapon basszák rá a villanyt ilyen korán. Általában jó kiállású fazonokat kell elképzelni, amihez némi exhibicionista hajlam nyilván dukál; persze ez szinte egyértelmű, hiszen melyik gusztustalan, visszataszító, dagadt, pattanásos állat szeretné feltűnően verni magát a tömeg elején. Szarik mindenre és az agyát cibáló masszív eufória is csak a lábára hat: a legkellemesebb 10/10-esjócsajra se néz rá, maximum egy „JÓ A ZENE, HAARGH?” jellegű mondatot képes odabökni, esetleg egy vadabb kiállásnál torzult fejjel odapillant, de semmi több: gesztusaiból gazdagon sugárzik, hogy ő bizony bulizni jött, nem csajozni. Általában szerethető karakter.

2. The Observer 

Érdekes szerzet. A megfigyelő: rejtélyes és néhol nehezen értelmezhető jelenség. Az alapozásokon kövér gázzal jelen van, az afterekből oroszlánrészt vállal, de valahogy a kettő között eltelt idővel soha nem tud elszámolni. Jellemzően bulik 75-80százalékán fixen ott van, – legalábbis a Facebook attendek erről árulkodnak – de konkrét emléke valamilyen megmagyarázhatatlan oknál fogva senkinek nincs az illetőről. Kósza emlékfoszlányokkal ugyan rendelkezünk: mintha láttuk volna a foteleknél, a pultnál, a mosdóban, a dohányzóban, a ruhatárban és a kijáratnál, de zenére mozogni, esetleg egy kicsit átszellemülni (és persze csajozni) még soha senki nem látta. Az Observer az esetek túlnyomó részében szakállas és ért a divathoz.

3. A dealer

Minden buli elengedhetetlen kelléke (?) a helyi díler. Klasszikus ismertetőjegyei közé tartozik a kapucni és a borosta, ezen felül rettentő ügyességgel és rafinériával képes felvenni a szemkontaktust – akár félhomályban is – a nagyon részeg (és már fáradó) emberekkel. A drogdíler értéke pont a könnyen felismerhetőségében rejlik: sittes tekintettel a Borároson dolgozó „viszonteladókat” megszégyenítő hatékonysággal képes teríteni az éppen divatos dizájneres cuccot nemre, pénzre és korra való tekintet nélkül. A neppert továbbá paranoid viselkedéséről és az ezzel összeköthető indokolatlan és hirtelen mozdulatairól lehet még felismerni. Amennyiben egy gyakran a háta mögé hesszelő formát látsz gyanakvó tekintettel az orra alá suttogni, akkor szinte tuti, hogy egy partykellékes variál valamit éppen előtted.

4. A nyomi

Soha nem találja igazán a helyét; próbálkozik ülve, állva, elöl, hátul, fényben, sötétben, tömegben és egyedül, de valamiért sehogy sem az igazi. 3-4 óra szenvedés után jellemzően megunja a helyezkedést mire megindul piáért; elvégre csak lesz a pultnál valaki, akire rávillanthatja jópofizó erőltetett mosolyát. Próbálkozásai természetesen kudarcba fulladnak legtöbbször, – ha sikerül is általában a dj, a biztonsági őr vagy esetleg a helyi maffiózó csaját veszi célba – de tipikusan 2 óra sorban állás után (se) szolgálják ki. A már fejben alsó hangon négyszer lefuttatott, alázós „na így nem adok borravalót te szarrágó” töltetű, szánalmas próbálkozását belefojtják, és hirtelen jött lányos zavarában a tízezresből is elfelejt visszakérni. 

5. A horny

11 óra magasságában már kétségbeesett tekintettel pásztázza a felhozatalt, a jobbak a buli elején még tartják magukat, viszont az idő előrehaladtával a „kacér szemezések” kellemetlenül hosszú „dekoltázs- és seggvizslatásba” torkollnak. Talaj részegen és izzadtan liheg mindenféle baromságot a szerencsétlen kiszemelt nyakába, majd fél órán keresztül hátulról pofázik és dörgölőzik addig, míg el nem küldik végre a faszba, vagy el nem csattan egy pofon. 

6. A jócsaj

Kézenfekvő ismertetőjegye a körülötte hordában csoportosuló, de általában mégis magányos farkasként támadó, előbb taglalt Horny és Nyomi. Kanosék jellemzően körkörös alakzatban támadnak, mert egyáltalán nem érdekli őket a vetélytársak jelenléte (sőt a betegebbiket még fel is ajzza), ellenben a balfasz csapat inkább szórt alakzatot vesz fel: ennek oka, hogy nem szeretik felismerni egymás jelenlétét, mert egy kósza, eltévelyedett pillantásból már bőven felismerik saját weirdo mivoltukat a másik tekintetében és ettől zavarba jönnek. Vigyázni kell velük, mert erős ingerek hatására fennáll a veszélye, hogy a tömeg és önmaguk ellen fordulnak.

7. Cockblocker

Különleges érzékük van ahhoz, hogy az éjszaka legérzékenyebb időszakában kerüljenek képbe: a jócsaj már túltette magát az első sokkon, hogy már megint mindenki meg akarja dugni (egyébként elképesztő, hogy ezen újra-újra mennyire meg tudnak lepődni, a felháborodásról nem is beszélve…) és megtalálta kiszemeltjét, na ekkor érzik igazán, hogy eljött az ő idejük. Az igazi Cockblocker ilyenkor könyörtelenül csap le és él vissza helyzeti előnyével: hirtelen szarul lesz, esetleg felhívja a Hottie figyelmét, hogy egy kicsit kevesebbet kéne innia, arról nem beszélve, hogy már így is mennyit ivott és akkor még nem lőtte el a jó öreg „előbb a mosdónál láttam az exed” kártyát. A helyzet igazságtalan és nehezen kezelhető mivoltát jelzi, hogy a Cockblocker lehetőségeinek tárháza tulajdonképpen végtelen; ez kizárólag az egyed irigységének, kicsinyességének illetve a jócsaj agyi kapacitásának függvénye. Nagyon rossz kombináció.

8. The lost one – Az elveszett

Szerencsére nehéz őket meg találni, mert általában el vannak veszve. Lila fingjuk nincs, hogy hol vannak, szarabb esetben arról sem, hogy kikkel, a rendezvény nevét esetleg az előadókét már ne is említsük. Általában nincs velük semmi gond – addig a pontig legalábbis, amíg nem próbálnak meg számot kérni – és egészen hamar fel szokták ismerni, hogy ez a monoton szar DÜF-DÜF nem nekik való és rövid úton eltakarodnak a Deákra egy szebb jövő reményében. Klasszikus védjegyük csávóknál az ing (extrém esetben nyakkendővel kiegészítve), csajoknál a magassarkú.

9. A monk

Ez egy relatíve újnak nevezhető kaszt. Értelemszerűen ijesztő tud lenni egy kopasz, szemüveges negyvenes, aki Gandalfot megszégyenítő csuhában operál reggel nyolckor a szabadban. Titok övezi honnan jöhetett és mi járhat a fejében. Semmi gond nincs velük egyébként, no meg egyébként is kulcsszó mai liberális világunkban adiversity.

10. Az önjelölt véleményvezér

Mindennel baja van. Télen hideg van és sor van a ruhatárnál, nyáron meleg van és azért a szellőzésre igazán gondolhatnának a szervezők, főleg ilyen drága jegyárak mellett. Persze rögtön kiszúrja, hogy a főattrakció 6 perccel kevesebbet játszott az ígértnél (vagy éppen többet, tök mindegy, nem erről volt szó!) no meg az a köcsög külföldi meghívott azonnal lelépett a helyszínről miután végzett. Kissé demoralizáló, hát mit várnak ezek, hogy maradjon így az ember jó szívvel bulizni? A timetable úgy szar ahogy van, abszolút nem volt meg a váltások közötti összhang, a hangrendszer pedig valami siralmas; ezt nevezik ők mélynek?! Figyel a részletekre, általánosságban elmondható, hogy témától függetlenül hozzáértő, viszont a nagy koncentráció és figyelem közepette szinte mindig elfelejti jól érezni magát.

via