Mi, ha nem ez az igazi underground költészet?

Nyakó Attila: Pókeposz

A morc októberi szél egy pókpárt,
Ki a gyorsforgalmi hídján lófrált
Kéz a kézben, öö... láb a lábban,
Mint szerelmesek általában,

Felkapott, s besöpört a mély lyukba,
(Pókeposz-poszt lesz majd fészbukra!)
Fújt ő rá, hogy épp álmokat szőnek,
Ám a pihe-puha programszőnyeg

A jó öreg FH jelző alatt
Védőhálót font, hát épen maradt
Szerencsére e két kis kamasz pók,
Szerelvény jött, a térköz szabad volt,

Mégsem gázolta őket halálra,
Időben az alagút falára
Másztak, hol ujjongva fogadták,
S pacsiztak velük a poratkák

(Így utólag már elárulhatom,
Lett volna itt egy olyan versszakom,
Hogy űrszelvény, meg vészfékút-távolság,
De hátha laikusok is olvassák...)

Közben teltek-múltak a menetren-
di napok, s az optikák töretlen
Összhangban követték a módit,
Pókicáink rájöttek, hogy jó itt!

Egy karcsú csápos kút csapja mellett
Frankón berendezkedtek, s nem kellett
Fürdőszoba miatt sem parázni,
Mert a szigetelésnél parányi

Folytonossági hiány leledzett,
Jó magyar szokásként: eresztett...
Ám ettől lett az új kecó csodás,
Napi pancsika, csáprágómosás,

Teljes összkomfort, sőt, ami lényeg,
A szomszéd jelzőn villódzó fények
Alélt szúnyogok, girhes muslincák,
Fásult legyek tömegét vonzották

Jobb lét reményét követve, az útjuk
A konyhán át vitt, többit, ugye tudjuk...
Főfogássá, vagy szőttessé váltak,
Hőseinkre be szép idők jártak!

Mindenük megvolt, életük mesés
Mederben csordogált, családtervezés
Lett az új céljuk és hát ez is eljött,
Egy reggel a lányka tizenhatszemközt

Rebegte el, hogy tojásai lesznek,
S ezen a ponton durván jeleztek
A cukiságmérők a fejembe:
Eddig és ne tovább! - fejezd be!

via